PLANETÁRIS EVOLÚCIÓ A GEOFIZIKÁBAN

Nem a Hold felelős az árapály jelenségért!

A bolygónk magja nem vas!

Az elektromágneses mezőt nem generátor hanem nukleáris erőmű gerjeszti!

Az elemeinket nem a Napból nyertük!

(here is no more english version)

7 évvel ezelőtt találtam meg az elveszettnek hitt Atlantiszt, ezt a titokzatos, misztikus és legendás kontinenst az Atlanti-óceán északi részén.

A feltárások már folynak, az USA pedig bejelentette vételi szándékát Dániának, amelynek jelenleg a tulajdonát képezi a terület.

A kutatásaim egy térkép elkészítésével kezdődtek… egy pontos és részletes, műholdas képekből összeállított Pangea-térképpel. 

Amikor megtettem felfedezésemet beléptem egy ajtón, ahol megannyi tudományos tévedésre találtam. Ezek közül a legelső a fekete lyukakkal kapcsolatos:

https://atillakingthehun.wordpress.com/2014/08/07/black-hole-mistakes/

Ebben az anyagban igyekeztem levezetni a csillagrendszerek kialakulását kezdve azzal, hogy egy kiöregedett galaxis hogyan válik egy fekete lyuk “áldozatává”.

A planetáris evolúció mintegy modellje a csillagevolúciónak de sokkal kisebb méretekben. Az akkréciós korongban kialakult “csillagmagok” gyakorlatilag a bolygók, majd azok holdjainak a belső magjai lesznek.

Ezek a csillagmagok lényegében egyfajta hidegfúziós elven jönnek létre, amelyben rendkívüli szerepe van az atomok magas frekvenciájú rezgésének, vagyis a kezdeti perdületnek (spin).

Mivel a csillag és az akkréciós korong egy inerciarendszert alkot, ezért az elemek perdülete nem a tömeg, hanem az átmérő függvénye és a mérettel fordítottan arányos. Tehát minél nagyobbra nő a planetáris mag annál lassúbbá válik a spinje.

Ez a folyamat a csillagevolúció következtében fordított sorrendben megy végbe:

tehát először a csillagmagok jönnek létre a Nebulában (illetve Globulában), majd a közvetlenül be nem épülő anyagot a csillagmag kisöpri az őt körülvevő akkréciós korongba. Ebből keletkeznek majd a bolygók és azok holdjai:

A planetáris evolúció során tehát rendkívül fontos szerepe van a bolygók magjának, hiszen ezek a magok generálják majd az elektromágneses erőteret.

Az elektromágneses erőtér védi meg a bolygó élővilágát a központi csillag erős radioaktiv- és gammasugárzásától, valamint az űrben általánosan jelenlévő kozmikus sugárzástól.

A geológia mai állítása szerint bolygónk működő magja olvadt vas, melynek perdülete forgó vasmagos generátorként állítja elő a mágneses erőteret.

this electromagnetic model is wrong!

A belső “vasmag” hőmérsékletét eddig 5000 és 6500 C fok közöttinek feltételezte a geológia. Azonban a metallurgia megállapította, hogy a vas 770 C fok fölött elveszíti mágneses tulajdonságát!

A mag ráadásul ezen a nyomáson (350 GPa – gigapascal) a geofizika szerint is elveszíti folyékony halmazállapotát és kikristályosodik! Emiatt a szilárd magot körülvevő olvadt mag több ezer km átmérőjű is lehet, s így a forgási sebessége mindössze duplája a kéreg fordulatszámának.

Ez azért fontos, mert a szilárd kristályos réteg az olvadt külső mag mentén képes csak kis súrlódással forogni. A kis fordulat, valamint a vas hiszterézis változása miatt pedig semmilyen mágneses energia nem keletkezhet!

Van egy másik érvem is a belső mag kis sebességű forgásának igazolására. Ez pedig az ár-apály jelensége. A hagyományos (rossz) elmélet szerint az ár-apály (más néven tengerjárás) jelenségét a Hold jelenléte idézi elő. Ez viszont teljes képtelenség, hiszen az ár és apály ciklusa 6 óra 12 perc, míg a Hold hatása ezt 12 óra alatt tudná produkálni!

Ráadásul a tudomány az árapály 6 órás ciklusát aképpen magyarázza, hogy egyszerre 2, egymással szemben fekvő területen alakul ki áradás illetve apály. Az egyik legképtelenebb magyarázat pedig erre a Föld centrifugális ereje, mely a Holddal ellentétes oldalon is előidézi a jelenséget. Az senkit nem zavar, hogy a jelenség nem az ellentétes oldalakon alakul ki egyszerre, hanem napi 2 ciklusban ugyanazon a területen!

Az árapály jelensége nem 2 statikus területet érint, hanem körkörösen halad át a bolygónkon, mégpedig naponta kétszer…

Az tehát teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a tengerjárást maga a Föld mozgása idézi elő, mégpedig annak perdületi precessziója:

Természetesen nem a kéreg precessziója idézi elő az óceánok mozgatását, hanem a belső szilárd mag perdülete! Ennek ciklusa pedig kiszámítható az árapály ciklusából, ami 6,2 óra. Így tehát 2×6,2=12,4 óra alatt tesz meg a mag egy teljes fordulatot.

Ha ezt a mozgást mi magunk is szeretnénk modellezni, akkor töltsünk vörösbort egy pohárba… A felét igyuk meg nyugodtan, majd forgassuk meg a poharat a kezünkben tartva. Amit látunk az pontosan a perdület precessziója hatására keletkező szintváltozás! A pohár pereme pedig maga a partvonal.

Most térjünk vissza a mag anyagára!

A planetáris evolúció során tapasztalt anomália bolygónk életében a belső mag melegedése. A Föld kora mintegy 4 milliárd évesre tehető. Ezen idő alatt a belső mag – amennyiben az vas, vagy bármilyen más elem – már kihűlt volna, hiszen arra sincs magyarázata az elavult geofizikának, hogy honnan szerezte a kezdeti hőjét!

Ha a szélsőséges körülmények között – melyek bolygónk belsejében uralkodnak – a vas (de a réz, vagy más egyéb fémek sem) nem hozhat létre elektromágneses erőteret, akkor mi az a fizikai jelenség, amely erre képes lehet??

Sőt, felmerül egy másik kérdés is, mely összefügg egy másik téves elmélettel a csillagevolúció kapcsán: hogyan jöttek létre a vasnál nehezebb atomok, ha a csillagfúzió során legfeljebb 56 atomsúlynál könnyebb atomok keletkezhetnek?? (a vas atomsúlya 55,8)

Elsőre úgy tűnik, hogy a 2 kérdés között nincs összefüggés, de szeretném bebizonyítani, hogy ez nem így van!

Amint azt már említettem a csillagevolúció és a planetáris evolúció csak a méreteiben eltérő, de funkcionálisan nagyon is hasonlatos.

A korábbi hibás hidrogén-fúziós működés azért is tarthatatlan, mert a hidrogén-hélium átmenet csakis 3 lépésben jöhet létre, hiszen a H egy, míg a He 4 atomsúlyú elem:

  1. H2+H2=2H2 ez nem más, mint a deutérium. 1 liter deutérium (nehézvíz) előállításához legkevesebb 1 köbméter normál víz szükséges!
  2. 2H+2H = H+3H ez a tricium. A természetben csak sugárzás hatására és egy nehezebb elem, pl. nitrogén béta bomlása során keletkezhet.
  3. 3H+2H=4He+H a D-T fúzió létrejöttéhez csaknem 100 millió C fok hőre és nagy nyomásra van szükség, ami a csillagok keletkezésénél nem áll rendelkezésre, ahogyan a víz sem!

Ha keletkezne is valamilyen szerencsés véletlen folytán hélium a H fúziója során ez a hélium akkor is elégne a milliszekundum tört része alatt a rendkívül magas hő miatt!

1951-re Spitzer befejezte az első hidrogénplazma-fúziós reaktor munkálatait, amit stellaratornak nevezett el (Sztellarátorstella latinul csillag). Első alkalommal csupán a másodperc törtrészéig működtette a berendezést, mert nem volt biztos abban, hogy nem fog-e hidrogénbombaként felrobbanni.

Egy fél másodpercre a hidrogéngáz szupernóvaként ragyogott fel, és hőmérséklete elérte a 40 millió °C-ot. A 60 cm átmérőjű berendezés összesen 2 másodpercig működött, majd a folyamat leállt, a plazma kihűlt.” (Wikipédia)

a stellarator elvi vázlata

Fentiek alapján talán megérthető, hogy a stelláris evolúcióban miért lehetetlen a hidrogén-fúzió működése, valamint miért lehetetlen bármiféle anyag keletkezése is e fúzió során.

Helyt kell adnunk azonban annak a rendkívül fontos hideg-fúziónak, amely a nebulákban tárolt hidrogénplazmát szupertömegű magokká egyesíti.

A szupersebességgel (közel a kritikus forgási sebességhez) pörgő hidrogén atomok és egyéb elemi részecskék (kvarkok, leptonok) olyan nehéz atomokat hoznak létre, amelyek akár 2000 atomsúlyúak vagy ettől nehezebbek is lehetnek.

Ezek a nehéz atomok hozzák létre tehát a stelláris magot, amely a születő csillag üzemanyagát adja majd…a nukleáris fisszió beindulását követően.

Hasonló szupernehéz magok alkotják az akkréciós korong anyagát is, melyben a bolygók és holdak fognak megszületni. Ne feledjük, a kiindulási anyagunk nem más, mint a forró hidrogén – de a folyamat mégsem azonos a hidrogén-fúzióval!

Nem áll rendelkezésünkre sem 100 millió C fokos hőmérséklet, sem pedig gigapascal erejű nyomás!

A keletkező magok méretét és atomsúlyát az alkotó atomok perdülete határozza meg, amely idővel és a méret növekedésével veszít a sebességéből az impulzus momentum törvényszerűségének megfelelően.

Ennek megfelelően egyre kisebb és kisebb magok keletkeznek. A stelláris rendszer központi alfa csillaga lesz a legnagyobb, majd a béta csillag következik. Őket követheti a gamma és delta csillag, melyek Jupiter méretűek, de akár kisebbek is lehetnek. Hogy lesz-e ezekből valódi törpecsillag azt sok egyéb tényező befolyásolja.

Amennyiben elég sok idő telik el a planetarizáció során, akkor a szuper tömegű mag olyan csillagport vonz maga köré amely szilárd burkot alkot a mag felületén. A spontán fisszió ebben az esetben is be fog indulni, de a mag ekkor már nem válik láthatóvá a belső, zárt láncreakció miatt.

Ezzel szemben a mag felső rétegeiben keletkező hő megolvasztja a rárakódott rétegeket, amely első sorban szilicium, vagy valamilyen szilicium alapú ásványi kőzet (kvarc).

A planetáris evolúció során 2 igen fontos dolog történik még:

  1. további könnyebb atomok keletkeznek a nukleáris fisszió láncreakciójában, s ezek az elemek az olvadt mag magas hője (100-200 ezer C fok) miatt folyamatosan a felszínre törnek.
  2. a nukleáris folyamat igen erős, dipólusú elektromágneses teret hoz létre. Ezt az erőteret a primer mezők szabályai határozzák meg, ezért igencsak eltérő a geofizika által megalkotott és közismert modelltől.
az elsődleges mező az állandó mágnes polaritásával

A primer geoelektromágneses mező modelljét, mint kutatásaim egyik fontos részét az alábbi ábrán mutatnám be:

A fenti modell alapján érthetővé válik az is, hogy miért nem az Egyenlítő mentén sivatagosodik a bolygónk, hanem a térítők mentén. Az északi és déli mágneses erővonalak kereszteződése a térítők vonalán olyan interferenciát eredményez, amely nem képes a káros gamma sugarakat megfékezni.

A planetáris evolúció törvényszerűségei okán hasonló elektromágneses mezőt találunk más bolygókon is a Naprendszerben, pl. a Jupiteren és a Szaturnuszon.

A fenti képnél is meggyőzőbb azonban az a jelenség, amit az asztrofizika csak “fura” vagy megmagyarázhatatlan hexagon forma megjelenéseként értelmez, és immár a Szaturnusz fagyott légkörében is megfigyelt:

A jelenség ugyancsak David LaPoint elsődleges mező kutatásai alapján értelmezhető! A hexagon forma ugyanis a mágneses mezők északi és déli pólusainál kialakuló jellegzetes erőtér.

a mágneses pólus erőterébe helyezett acél golyók elrendeződése

Jelen blogommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy korunk tudományai igencsak ingatag lábakon állnak!

by Joe Fedor

2020. július 04.

About joefe777

I'm the son of Atilla, who was the great king of the huns. I'm a quantumchemist, chartographer, engeneer in photo-semiconductors...and many more
This entry was posted in Astronomy, Astrophysic, Geology and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s