University Of Harns by Joe Fedor 2021. március 07. A speciális relativitás-elmélet Mivel Einsteinnel nem kezdünk mondatot, kénytelen vagyok kis kerülőt tenni. Az általános relativitás-elmélet kidolgozása meglehetősen sok kérdést hagy nyitva, sokkal többet mint amennyit megmagyaráz. Mert ugye ”minden relatív”. … Continue reading →
prof. Kádár Zoltán / University Of Harns, Hollandia
2020. november 29.
A következőkben ismertetni fogom Jahve igazi arculatát, természetét. Minden egyes részlet a Bibliából, az „igazság próbakövéből” származik. Ott, ahol pedig a tisztelt Olvasó a saját Bibliájában nem találja, vagy nem úgy olvashatja az évtizedekkel ezelőttig még eredeti „tisztaságában” olvasható szövegeket, meg fogom adni a pontos igehelyet éppúgy, mint az eredeti és a mai szövegek közötti eltérés, bibliahamisítás bizonyítékait.
Kicsoda Jahve?
Jahve nem más, mint a szerető, édes Jézus és a Mennyei Atya tökéletlen ellenpólusa.
Gyűlöli az emberiséget, gyűlöli a nőt, a női test minden változását és állapotát. Gyűlöli a gyermekeket, a békét és a nappali fényt. Legnagyobb kedvtelése a békétlenség és a véres erőszak előidézése ember és ember, nemzet és nemzet között. Minden embert személyesen utál, Önt is, engem is, mindenkit. Természetes lakhelye az emberi életre alkalmatlan, tüzes, vulkanikus és kopár nyugat-arábiai sivatag. A történelem során onnan lépett be többször is az emberiség életébe.
Ott támadt rá az azokra a kóborló beduinokra, akik már jóval Mózes előtt barlangokban, vulkáni üregekben és lerombolt régi szentélyek romjai között felépített sátor leplei alatt imádták és rettegték őt. Példa erre a dél izraeli Timna közelében feltárt helyszín, ahol rég elporladt emberi kezek vésték sziklába a jól ismert négy betűt: jhvh. Mást is találtak ott a régészek: a kivonuláskori ˝Szent Sátor˝ korai megjelenési formáját, pontosabban annak mikroszkopikus méretű foszlányait és egy egykor ott élt egyiptomi templomi táncosnő, papnő félbevágott holttestének szomorú maradványait, sírgödrébe dobált hangszereit is. A nő altesti maradványai megmutatják, hogy terhes volt halálának idején. Miféle rettenetes rítus nyomai ezek?
Ekkoriban Jahve még csak egy sivatagi viharisten, egy vulkánokban megjelenő démon volt. Az emberek rettegték, nyilvánvaló, hogy igyekeztek áldozatok bemutatásával fékezni embergyűlölő haragját. Egyes jelek arra mutatnak, hogy ugyanazon helyszínen, a későbbi Salamon király rézbányáiban dolgozó bányászok is tisztában voltak rettenetes természetével, és mint egyfajta vulkánistent félték.
Jahve sosem kommunikált az emberekkel. Talán elnézte, hogy ember és állatáldozatokkal próbálják kitalálni a vele való együttélés legjárhatóbb útját, de mindvégig hallgatag maradt. A történelemben talán egyedül Ábrahám volt az az ember, akivel elsőként közvetlen kapcsolatba lépett. Jahve terveihez feltétlen szükség volt valakire, akin keresztül ki tud törni évezredes elszigeteltségéből, hogy lépésről-lépésre hatalma alá tudja hajtani ezt a gyönyörű óceánbolygót és lakóit. Mára ez megtörtént.
Kicsoda Ábrahám, a pátriárka?
A kérdés, hogy kicsoda Ábrahám, egy másik kérdésből adódik:
kit, vagy miféle embert keres céljainak egy világuralomról álmodozó, végtelenül gonosz és vérszomjas démon?
Az a démon, aki egykor csodálatos és ragyogó volt, a Mennyei Atya és a Fiú utáni legelső égi lény. Az, aki egykor gyaníthatóan teljhatalommal rendelkezett a Földön, angyalok seregei felett uralkodott, aki viszont megromlott a hatalomtól és kivettetett a mennyekből, hogy most egy emberi életre alkalmatlan, tüzes, föld alatti barlangrendszerbe visszavonulva, bujkálva nyalogassa sebeit?
Ki az az ember, aki megfelel igényeinek? Kire építheti kezdetben igencsak ingatag lábakon álló világuralmi terveit? Csakis olyan embert választhat, aki romlottságában, kapzsiságában és embergyűlöletében méltó hozzá. Olyan embert, aki bármikor terrorizálható, zsarolható, nyomorult és kiégett. Aki minden gyalázatosságra kapható, és megvan benne a hatalomvágy, bármikor kész gyilkolni. Nos, Jahve megtalálta emberét.
Élt egy család a mezopotámiai Úr városában. Nem sokat tudunk róluk. A családfő Teráh volt, több gyermeke is született.
Sára, Ábrahám és Hárán.
Ábrahám már a kezdetektől fogva vérfertőző kapcsolatban élt a saját, tíz évvel fiatalabb húgával, Sárával. Feleségének is, húgának is nevezte a későbbiek során, éppen úgy, ahogyan azt a házastársak gazdasági helyzete megkívánta. Legalább két alkalommal is prostituálta Sárát, természetesen anyagi és egzisztenciális okokból. Hogy ezt a tényt a bibliai és a rabbinikus ˝szakirodalom˝ egészen másként magyarázza, az őrájuk tartozik. Nekünk tisztán kell látnunk a leírt szöveget.
Ez a család Kr.e. 2000 tájékán elhagyja Úr városát és északra utazik. A mindennapi szóhasználatban ezt az utazást most mi úgy nevezzük, ahogyan azt a Biblia is: az Úr elhívta Ábrahámot atyái földjéről. Hogy a valóságban mi állhatott Ábrahám távozásának hátterében, csak találgathatjuk. Történelmi tény, hogy a dél-perzsiai Elám pontosan ez idő tájt megtámadta ezt a várost, és rengetegen elmenekültek a konfliktus elől.
Ez a család, vagy nomád közösség viszont nem pihent meg, nem választott magának új lakóhelyet a közeli termékeny földeken, hiszen nem voltak odavalósiak. Minden észszerűségnek ellent mondva északnak tartott, Sineár földjére, ahol a holdimádó népek laktak. Vállalják ezt a közel 1300 km-es utat folyónak, hegynek fölfelé, csak hogy végre megnyugodjanak.
Puszta véletlen lenne ez? Vagy ebben az esetben is igaz, hogy mindenki igyekszik a saját kulturális közösségéhez visszatérni, ha átmeneti otthonából elűzik? Miféle véletlennek köszönhető, hogy Ábrahám és hozzátartozói pont ide tartanak? Ez a terület ma Törökország és Irak határterülete. Otthona a jezidik ősi vallási közösségének, akik Ábrahám idején már biztosan ott éltek és gyakorolták bizarr monoteista vallásukat. A jezidi közösség történetesen a mennyekből ledobott Lucifert imádja mindmáig. Lucifert, azaz a Sátánt, vagy más néven Baphometet, akinek szimbóluma a Hold.
Hogy mit gondoltak a korai holdimádók sötét istenükről? Miféle erőket, hatalmat és áldásokat tulajdonítottak neki? Komoly kérdések ezek. Viszont szerencsére nem kell időutazónak lennünk, sem felkészültnek a Közép-Kelet rég kihalt nyelveiből ahhoz, hogy tisztába jöjjünk Ábrahámnak és rokonságának misztikájával, vallásával. Bőségesen elég, ha bekapcsoljuk a számítógépünket és egy pohár vörösborral a kezünkben megnézzük a Discovery Channel ˝Mindennapi tudomány: A Hold˝című műalkotását. Ebbe a rövid negyvenöt percbe sűrítve, Lynn Rothschild lélegzetelállító fellépése, performansza által tökéletesen kielégíthetjük kíváncsiságunkat a mai és az ősi holdimádók gondolkodását és hitvilágát illetően.
Azt pedig, hogy mit és hogyan áldoztak istenüknek, pontosan kiolvashatjuk az Ószövetségből, legelőször is Ábrahám és Izsák történetéből.
A Hold tehát a Napnak ellentéte, a sötétség hercegének jele. Nagyon fontos már most megérteni ezeket a fogalmakat. A későbbiek során látjuk majd, hogy ugyanez a Hold és ugyanez a Lucifer megerősödő szerepre tesz szert a Közel-Keleten. Először csak egy megfelelő ember, Ábrahám és szolgái, majd később népesedő családja, leszármazottai és az azokhoz csatlakozó törzsek segítségével, majd a saját céljaira kipécézett, ˝kiválasztott nép˝, azaz a megfelelően terrorizált tömegek által érte el célját.
Ez a cél pedig nem volt más, mint a mennyekből kitagadott, kidobott Sátánnak, azon törekvése, hogy a megfelelő emberek megtalálása által maga alá gyűrje és meggyötörje az emberiséget, és rajtunk keresztül tönkre tegye ennek a csodaszép bolygónknak minden, nem őáltala létrehozott természeti szépségét. Hogy Jahve, ez az Ábrahám által világunkba idézett szörnyeteg mennyire jutott ebben a törekvésében, azt mindenki láthatja és érzékelheti, ha szeretett Édesanyánknak, a Földnek megsebzett és meggyalázott testére tekint. Ábrahámnak, – vagy a kezdeti időkben Ábrámnak- a legkevésbé sem okozott gondot az, hogy mit hoz be az emberiség legnagyobb ártalmára, csak az, hogy hatalmat, gazdagságot és dicsőséget nyerjen.
A kezdeti időkben és azóta is rejtőző, nevét soha el nem áruló démon vele kezdte, majd később Mózesben lelte meg emberét a következő nagy ugráshoz: névtelen démonból istenné válni.
Ábrahám itt, a holdimádók földjén találkozik azzal a lénnyel, aki úgy mutatkozik be neki, mint akinek hatalma van gazdaggá és híressé tenni őt, családjának, táborának tagjait ugyanígy, de még azok leszármazottait is. Ábrahámban fel sem merül a kétség, hogy valóban a Teremtő Istennel találkozott-e, vagy csupán egy furcsa démoni jelenséggel. A többistenhit akkori világában ez senki számára nem volt nyugtalanító kérdés, bőségesen elég volt az, ha egy céltudatos ember elnyeri valamelyik istenségnek a pártfogását. Ez a kiválasztottság nem volt gyakori, hiszen az ember-isten kapcsolat mindig is egyoldalú volt, így van ez a görög és római regékben, az összes nép regéiben, és lényegében a Bibliában is, amely az ˝igazság próbaköve˝, mint talán még emlékszünk.
A magát kiválasztottnak, különlegesnek érző Ábrahám számára bőségesen elég volt az, hogy üzletet köthetett a neki megjelenő lénnyel, aki cserébe az imádatért, áldozatokért, gazdaggá és hatalmassá teszi őt. Ugyanerre az ajánlatra kétezer esztendővel később is sor került, amikor ugyanez a lény ugyanezzel az ajánlattal állt elő:
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Máté Evangéliuma 4. rész
De amíg Ábrahámnak valódi gyönyörűsége telt abban, hogy a sátán mindent odaigért neki, amit csak egy romlott ember kívánhat és remélhet ebben a világban, és amíg ő kétségtelenül leborulva imádta őt, addig Urunk, Jézus visszautasította ugyanezt az ajánlatot, példát mutatva nekünk is e szavaival: távozz tőlem sátán.
Ábrahám tehát találkozott egy lénnyel, aki eléggé erős és rettenetes volt bemutatkozásában ahhoz, hogy megmutassa igazi erejét és leterítse őt hatalmával és meggyőzze őt arról, hogy őáltala minden emberi dicsőséget elérhet.
Milyen lehetett ez a találkozás? Fenséges, békés és bölcsességet hozó, mint ahogyan azt a régi filmek és a mai szekták népszerűsítő filmjei bemutatják? Vagy esetleg rettenetes, az embert testéből-lelkéből jeges iszonyattal kiforgató támadás? Ábrahám saját története ez utóbbi vélekedést támasztja alá ugyanúgy, mint Mózes és Mohammed próféta találkozása ugyanezzel a lénnyel.
Megrázó, fájdalmas és megszégyenítő. Rettegéssel és terrorral járó, viszont evilági dicsőséget ígérő, de az egyén és az egész emberiség szempontjából mégiscsak kárhozatot hozó találkozások ezek.
Ez a lény akkoriban még csak egy istenség volt, a Földön imádott sok ezer másik istenség közül.
Csak később, Mózessel emelkedik erős és hatalmas istenné, és csak a zsidó vallási vezetők Babilonba hurcolása után válik Mindenható Istenné, aki akkorra már maga a Teremtő és az Egyedüli Isten lesz. Legalábbis az írástudók, rabbik, azaz ˝mesterek˝ szerint. Akkorra már, tehát a Fogság és a 76.000 ember legyilkolásával járó Purim ünnep után válik eléggé erőssé és bátorrá ahhoz, hogy ezt hazudja magáról. Csakis ezeket tudva érthetjük meg a mi Urunk, Jézus Krisztus szavait, amiket ezekhez a zsidó vallási vezetőkhöz intéz Szent János evangéliumának 8. fejezetében. Igazán megrázó rész ez:
Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
De térjünk vissza Ábrahámhoz. Érdemes belegondolni, hogy ha ő mondjuk a kelet-afrikai területeken születik, és ott találkozik az egyik, Jahvéhoz hasonló karakterű törzsi istenséggel, akkor ma már a zsidók, a mohamedánok és mi keresztények is talán a Nyámi nevű embergyilkos kígyóistent imádnánk és azonosítanánk Jézussal és a Mennyei Atyával? Sajnos pontosan ez a helyzet.
Jahve, immáron Ábrahám új istene, új területre vonzza őt és a vele Sineárból kivándorlókat. A terület neve Kánaán. Ez akkor még egy gyönyörű és zöldellő ország volt, termékenységében Egyiptomhoz és a mondabeli Édenkerthez hasonló. Önálló városállamok léteztek itt, napimádó népek lakták. Ide érkezik meg Ábrahám és családja. A leszármazottai által később kegyetlenül legyilkolt és elpusztított városok, Ai és Bétel között telepedik le, itt megépíti a legelső oltárt, amit Jahvénak állított bárki is Kánaánban. Mivel oltárt pusztán önmagáért nem épít az ember, kézenfekvő a feltételezés, hogy áldozatot is mutatott be rajta. Önmagának és leszármazottainak viselkedését nézve bizonyos, hogy véres állatáldozatot mutatott be azon új istenének, de már itt gyanítható az emberáldozat is. Innen délnek vonul, hiszen hiába Kánaán természetes gazdagsága növényekben és állatokban, megérkezett oda Jahve és éhínség támadt. A sivatagi démon megkezdte működését.
Egyiptomba érve a ˝Népek Atyja˝ és egyben ˝Jézus előképe˝ különös ötlettel áll felesége és egyben húga, Sára elé.
˝Te gyönyörű asszony vagy… ha az egyiptomiak megtudják, hogy a feleségem vagy, akkor szépségedért megölnek engem, téged pedig életben hagynak. Mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, így temiattad megkímélnek engem..˝
Ép erkölcsi érzékkel bíró ember számára szinte csodálatos, hogy Ábrahám csak annyit nézett ki az egyiptomiakból, hogy felesége miatt biztosan megölik majd őt. Mint látjuk, az egyiptomiak sokkal magasabb morális szinten álltak ennél.
Ép erkölcsi érzékkel bíró férfi ugyan mikor mond ilyet a szeretett feleségének? És ez igaz Sárára is. Tisztelt hölgy olvasóim, Önök vajon mit szólnának, ha egy egyiptomi nyaralásra megérkezvén, a kairói reptéren tisztelt férjük, párjuk azt javasolná Önöknek, hogy ˝közös érdekből˝ az lesz a legjobb, ha egy arab sejk, üzletember, akárki háremébe vonuljanak szexrabszolgaként, hogy emberük bőségesen mért anyagi javakra cserélje be az Önök testi szépségét? Sárának nem volt kifogása férje és bátyja ilyen gondolatai ellen, beleegyezik és huzamosabb időt tölt el testéért eladott szexrabszolgaként a fáraó háremében…és ezt később megismétli ez a gyönyörű pár, de azon sem kezdünk el töprengeni. Egyszerűen elfogadjuk, mint allegóriát, mint egy számunkra, hülyék számára érthetetlen történetet, amelyen keresztül azonban meglátszik a gondoskodó Jahve, azaz az Isten tevékenysége.
És ezt a nőt tiszteli a ˝három világvallás˝, mint matriarchát, Ábrahám koronáját, stb. Már itt kezdődik a mindenkori női eszmény lerombolása a fejekben, templomi freskókon, festményeken és gyermekeink kezébe adott kifestőkben egyaránt.
És ha már írásom a ˝Jahvizmus kritikája˝ címet viseli, akkor engedtessék meg nekem egy-két kritikai kérdés is: az írások szerint Ábrahám 65 esztendős volt, amikor elhagyta a holdimádókat Hárán vidékén.
Sára nálánál 10 évvel volt fiatalabb. Legkevesebb tehát, hogy Egyiptomba érkezésük idején 55 éves volt az asszony. Az egyiptomi hercegek és a fáraó tényleg gyilkoltak volna egy közel hatvanesztendős öregasszonyért? Délen járunk, arrafelé hamarabb érnek, hamarabb is öregednek az asszonyok!
Másik kérdésem: vajon hogyan kerül Sára testi szépsége nyilvánosságra? Arrafelé mindig szigorúan ügyeltek és ügyelnek mai napig is a nők elfátyolozására, nem véletlenül.
Csak nem maga Ábrahám, a ˝hit oszlopa˝ tárta fel és mutogatta húgának, azaz feleségének bájait a megfelelő helyeken, hogy felkeltse az érdeklődő férfiak figyelmét?
Kérdések…
A fáraó hercegei tehát meglátták Sára szépségét és beajánlották a fáraónak a gyönyörű asszonyt. Ő a háremébe vitte Sárát, az pedig cserébe a nőért elhalmozta minden javakkal Ábrahámot. Igy kapott értékes fedező állatokat, szamarat, tevéket, birkákat és szarvasmarhákat, valamint férfi és női szolgákat is bőven, húga, azaz felesége prostituálásának fejében. A későbbiek során az is kiderül, hogy nagy mennyiségű aranyat és ezüstöt is.
Aztán jön a baj: valamiféle titokzatos eredetű fertőzés üt ki a fáraó és hercegei körében. Sárának tulajdonítják, a jelek egyértelműek. Vizsgálat következik, kiderül Ábrahám undorító csalása. Kiutasítják Egyiptomból, összes javaival el kell hagynia az országot. Őrizet alatt a határra kísérik, kidobják és kitiltják egy életre a Nap Országából.
Egy fejezet lezárult.
Ábrahám tehát visszatér arra a területre, ahol elkezdte az egészet. Ai és Bétel vidékén telepedik le, unokaöccsével, Lóttal. Ez utóbbi valószínűleg Ábrahám üzlettársa lehetett Egyiptomban, ugyanis ekkorra más ő is vagyonos embernek számított. Nem is fértek el egymás mellett, több konfrontációt követően szétválnak útjaik. Lót keletre ment, a Jordán folyó völgyvidéki városai környékén telepedett le, Szodoma közvetlen közelében. A szodomaiak semmifajta érdeklődést nem mutattak Lót istene iránt, konfliktusok támadtak a jövevény és az évezredek óta ott élő közösség között. Ennyi már elég is volt az ókori szentírás lejegyzőinek, hogy azonnal bűnös városoknak bélyegezzék meg e két királyságot. De a város órái már meg voltak számlálva, a pusztulás és a halál erői már gyülekeztek a szörnyű alkonyi égen.
Ábrahám segítségül hívja urát és istenét, aki meg is jelenik neki és további rendíthetetlen hűséget és imádatot követel. Cserébe Ábrahámnak és leszármazottjainak ígéri azt, amihez egyikőjüknek sem volt köze: az egész országot, Kánaánt. Ábrahám legfontosabb kérését is meghallgatja, gyermekáldást ígér. A nomádok világában a gyermekáldás nem pusztán örömteli családi esemény. Hanem világos bizonyítéka a családfő termékenységének, hatalmának ugyanúgy, mint az istenek, jóindulatának, kegyelmének. Ugyan miféle tiszteletre számíthat egy vagyonos, feltörekvő nomád vezető, aki –gyakorlatilag – impotens? Hogyan mutathatná férfiasságának, nemzőképességének és ezáltal istenének hatalmát az, aki arra sem képes, mint bármelyik pásztorembere, azaz: megtermékenyíteni saját asszonyát?
Sára a kezdetektől fogva meddő volt, Ábrahám pedig nem akart újabb feleséget venni magának. Vérfertőzésen alapuló végzetes vonzalommal ragaszkodott húgához. Külső segítségre volt tehát szüksége. Mielőtt azonban az bekövetkezett volna, háborús konfliktus zavarta meg a Jordán-völgy városait. Szodoma és Gomorra királyai megunták a bő évtizedes adózást Elámnak, (az Ábrahámi társaságot nem sokkal azelőtt Úr városából menekülésre késztető hatalomnak) fellázadtak és csatába indultak. Az ütközetet elvesztették, menekült mindenki, amerre csak tudott. Sokan beleragadtak a közeli aszfalt-tavakba, a zöm viszont a hegyekbe menekült. Ábrahám unokaöccse is fogságba kerül. Ekkor Ábrahám beszáll a küzdelembe a legényeivel és kiszabadítja Lótot, tetemes hadizsákmányra is szert tesz.
prof. Kádár Zoltán/ University Of Harns, Hollandia
2020. 10. 05.
A jahvizmus kritikája (előszó)
Az Istent kereső ember célja az, hogy minél bensőségesebben ismerhesse meg magát a Teremtő Istent. Hogy a megismerés által eléggé megszerettetve magát Istennel, eljusson a teljes harmónia és a szeretet állapotába testben és lélekben. Az Istent kereső ember szívében ott ragyog a szerető Isten ajándékai elnyerésének két reménysége.
Az első reménység a testi és lelki megújulás, megtisztulás és megfiatalodás, majd ezeken túl az Apostolok Cselekedete című újszövetségi irat csodáinak megélésének reménye. Ez a mindennapok reménye.
A második reménység pedig élethosszig tartó reménysége annak, hogy az istenkereső meglelje azt az egyetlen és helyes irányt, amelyet követve életének kicsiny hajóját jó széllel és lehetőleg kevés viharral eljuttassa a mennyországi kikötőbe, azaz a Mennyei Atya és Jézus Krisztus szerető ölelésébe.
Az Istent kereső ember nincs segítség nélkül. Ott van mindjárt a világ szinte minden holt és élő nyelvére lefordított Biblia, amely köztudottan Isten Szent Szava az emberhez. Tiszta, csorbítatlan, eredeti mű, amely a Teremtéstől Jézus Krisztusig, majd pedig a keresztre feszítéstől, a feltámadástól egészen az Apokalipszisig elvezet bennünket Isten dicsőséges igazságainak megismerésébe.
A Biblia pedig ihletett és szent iratok gyűjteménye, „ az igazság próbaköve” ahogyan azt a Római Katolikus Egyház is kijelenti.
A Bibliáról általánosan elfogadott kép az, hogy annak két része, az Ó- és az Új Szövetség szervesen összetartozó két mű, amely Jézusban emelkedik fel egy egésszé, a mi mindennapjainkig. A hat napos teremtéstörténettől egészen addig, amíg vége lesz a világnak. Csorbítatlan, hiszen minden egyes könyve Isten által sugallt, emberi kéz által írott folyamatos története az Isten-Ember kapcsolatnak. Mintha a Teremtés pillanatában emelte volna fel az ismeretlen kézíró a pennát, hogy majd csak Szent Jánosnál tegye le. Igen, így gondolunk a Szentírásra.
Minden szava szent, hiszen ember nem vett ki belőle semmit, hozzá se tett, hiszen ez nagyon súlyos bűn lett volna. Talán, talán a modern szövegváltozatok azok, amelyek kicsit eltérhetnek az eredetitől, de sosem a lényeges kifejezésekben, hanem csak a fordító által preferált szavakban. Gyakran halljuk ezt a megnyugtató mondatot a bibliafordító társulatok tagjaitól, egyházak szóvivőitől.
Könyvek megszámlálhatatlan tömege és az internetes videók hatalmas világa támogatja az istenkeresőt megtérése során, szemkönnyeztető drámai filmek mutatják meg a Hit leghatalmasabb bajnokainak, Ábrahámnak, Mózesnek, Sámsonnak, Dávid és Salamon királyoknak és Mohamednek, az iszlám prófétájának gigantikus alakjait.
Nem is beszélve a prófétákról, kik a legtisztább egyistenhit magányos harcosai voltak, egészen a keserű végig. Az ember együtt jár, ébred, szeret, harcol s bukik majd el ezekkel a dicsőséges alakokkal a sivatagban, nagyobb városokban, Ninivében, Jeruzsálemben, – akárhol.
A napi gondok, nehézségek között megérezve a régi héberek rabszolgamunkáját, az istenkereső szinte együtt él az elnyomott zsidókkal és ugyanúgy keserűen eszi kenyerét a mai pillanatban élete jelenlegi, huszonegyedik századi pillanatában, ugyanúgy, mint a Szentírásból megismert lelki rokonai Egyiptomban, a szolgaság földjén egykoron. Talán csak a lulávot nem teszi a megemlékezés estebédjén tányérja szélére.
Döbbenettel állunk a szentmiséken, bibliaórákon, amikor a kivonuló héberek hálátlanságáról olvasunk, akik visszasírják Egyiptomot, a szolgaság földjét és a húsos fazekakat, és az aranyborjút pont akkor, amikor a kegyelmes és jóságos Isten éppen csak hogy kihozta őket a rabszolgaságból a megígért Szentföldre, azaz annak éppen csak földrajzi közelségébe, hogy aztán lássuk, aranyborjú előtt tobzódnak. Igaz, Áron készítette a szakrális tárgyat, de az egész, Egyiptomból kicsalt népnek kellett bűnhődnie a szabad vallásgyakorlat e pillanatáért.
Micsoda hálátlan és gyalázatos emberi tulajdonság az, amely Mózest, ezt a nagyszerű kiválasztottat és magát az Urat sérti, amikor lejővén a hegyről, látja, hogy a héberek a táborban azt a bizonyos aranyborjút imádják?
Nem jogos az Úr és a “tiszta arcélű” Mózes haragja?
De igen az, mondjuk és mi, istenkeresők ott állunk Mózessel és a lévitákkal, karddal, dárdával kezünkben és egyetértve Izráel igaz hitű fiaival, az Úr harcosaival, és Isten nevét kiáltozva követjük el mi is azt a tömeggyilkosságot az Egyiptomból kihozott emberek ellen, amely a Tízparancsolat átadásának helyszínén játszódott le.
Azt a mészárlást, melyet az Úr hirtelen felgerjedett haragja bocsájtott a kivonuló táborlakókra abban a titokzatos nyugat-arábiai sivatagban, melynek pontos helyszínét ma sem ismerjük, de amely tömegsírjává vált annak a sok százezernyi léleknek, akik engedve Mózes és az őt felbujtó Jahve csábításának vándoroltak, követve a füst és tűzoszlopot a Nílus deltájától egészen odáig.
Ha pedig az istenkereső felteszi a teljesen jogos kérdést, hogy miért is kellett ezeknek a zsidó kivonulás- és honfoglalás kori, majd a későbbi eseményeknek ilyen borzalmasan és véresen lejátszódniuk, akkor nagy a csend.
Van úgy, hogy azt mondják a tudósok és a régészek, hogy ezeknek az eseményeknek nincsen jele az archeológiai feltárásoknál, tehát ezek talán meg sem történtek, máskor pedig úgy is van, hogy elhallgatják a régi „bibliai” városok mai feltárásának során lelt bizonyítékait az egykori tömeggyilkosságoknak. Pedig a régészeti leletek igen beszédesen mutatják be Jahve és a héberek megdöbbentő kegyetlenségeit Lachich, Debir, Hazor romjainál ugyanúgy, mint Jerikóban és Ai romhalmazánál.
Szépen kivilágított, jól berendezett paplakokban, egyetemeken, tehát biztonságos fizikai körülmények között élő és dolgozó lelkipásztorok, – messze persze minden katonai, véresen erőszakos konfliktustól – azt mondják, hogy ezeknek így kellett lejátszódniuk. Hiszen ezek az egykor élt kánaánita népek nagyon, nagyon gonoszak voltak, szinte már ideje volt, hogy valaki elsöpörje őket. Bűnösök voltak, többistenhívők, bálványimádók, akik talán még embert is áldoztak kézzel faragott isteneiknek. Le kellett számolni velük, hiszen az Úr közel 400 évnyi „türelmi időt” adott nekik a megjavulásra, megtérésre (???) de nem éltek ezzel a lehetőséggel. Bukásuk, lemészárlásuk tehát teljesen jogos, törvényszerű volt. Ez a mi érzésünk is.
Ez az a klasszikus jahvista felfogás, amely minden gyalázatos eseményt „tisztára” mos, az agymosás minden ősi és korszerű eszközét bevetve. Ez az a felfogás, amely beengedi a szívünkbe, gondolkodásmódunkba és képzőművészetünkbe – gyermekeink kifestőkönyveit se hagyjuk ki a felsorolásból! – az Úr, azaz Jahve nevében elkövetett népirtásokat, gyilkosságokat, emberáldozatokat és egyéb bizarr események örömteli elfogadását.
Ez az a felfogás, amely engedélyezi az Úr, azaz Jahve nevében elkövetett borzalmakat, Szent és ihletett szövegként kezeli és tanítja a kiválasztott nép felsőbbrendűségét ugyanúgy, mint a Jahve nevében elkövetett gyalázatos eseményeket. Gyalázatos esemény alatt a tömeggyilkosságokat, háborús- és emberiségellenes bűnöket és emberáldozatokat értem, melyek mind ott vannak a mi vasárnapi istentiszteleteinken felolvasott szövegeinkben és a saját kezünkben tartott és olvasott Bibliánkban. Ott vannak, mindig is ott voltak, de – itt jön a varázslat! – sosem tudatosult bennünk, mit is olvasunk igazán.
prof. Kádár Zoltán / University Of Harns, Hollandia
2020. 10. 06.
Közel 1900 esztendeje él úgy a kereszténység, -megszámlálhatatlan ember – hogy amint elkezdi olvasni az Ószövetséget, pár sor után megszűnik a tudatos észlelése, már nem tudja külön értelmezni az olvasottakat, felfigyelni egy ott lévő rövid mondatra. Az ember nem képes értelmesen elemezni, követni a történetet, hanem a sokadik szemfényvesztő mondat, mozzanat után az történik, hogy az agy kikapcsol,-beáll a lobotómia állapota. Robot vagy zombiszerű állapotban, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, birkaként legelve rágja át magát az ember a mózesi könyveken és a későbbieken ugyanúgy, mintha csupán üres oldalakat lapozgatna.
Valami nagyobb események persze megmaradnak az ember elméjében, Mózes ezt mondta, azt tette, az Úr már megint zabos volt, Jerikó falai leomlanak, Sámson erre járt, Sául fia arra, Dávid megölte Góliátot, Illés nagy próféta volt, esőt csinált, és ezzel vége. És ezzel vége is az istenkereső ember szellemi tevékenységének. Biztonságosan bezárt világában meglátja a rendszert, amely a hatnapos teremtés-zsidók-Izrael-Jézus. Történeti rendszere.
Jézus azonos a Mennyei Atyával, aki pedig ki is lehetne más, mint az Ószövetségből valamilyen szinten megismert jó öreg Jahve? A „három nagy világvallás” ugyanezt a szellemi lényt tartja a teremtő istennek, tőle eredezteti a kinyilatkoztatásokat, őt tiszteli. Jahve, Isten, Allah tehát ugyanaz. Vannak természetesen eltérések a részletekben, hiszen a zsidók Jézust egyáltalán nem ismerik el Messiásnak, csak egy, a zsidó vallási közösségből kiugrott személyt látnak benne, aki, mivel szombatnapon munkatevékenységet folytatott, mintegy önként kilépett a zsinagógai közösségből. Sőt. Magát Istennek tette, ez pedig a leggyalázatosabb istenkáromlás a zsidó gondolkodás szerint. A zsidó Talmud még tovább megy Jézus személyének elemzésében, ezt majd a későbbek során ismertetni fogom tisztelt Olvasóimmal. A Talmud egykori íróinak Jézus iránti figyelmességéért cserébe pedig mi is továbbmegyünk a zsidó szent iratok és az ószövetségi zsidó vallásgyakorlat elemzésében, megismerésében.
A mohamedánok ugyanúgy tagadják Jézus isteni lényét, prófétát látnak csupán benne, de nem többet. Hiszen Allah hatalmas, Allah az egyedüli, Neki nincs szüksége arra, hogy testet öltve, vagy anélkül fizikai módon lépjen be egy nő testébe, hogy magát a földi világba léptesse be. Jézus próféta tehát, Isa próféta, aki Allahtól felhatalmazást kapott arra, hogy az Emberiség számára ismét közvetítse Allah szavát, amit már Ábrahám (Ibrahim) és Mózes (Muszá) is megkapott a történelem során.
Egyedül mi, keresztények valljuk azt, hogy Jézus maga az Isten. Isten, aki azonos az ő Mennyei Atyjával.
Sajnos azonban azt is valljuk, hogy Jézus és a Mennyei Atya azonos Jahvéval. Izráel Istenéhez is imádkozunk, tőle reméljük az erőt a Sátán elleni küzdelemben éppúgy, mint a hétköznapjaink nehézségeiben. Pedig, ha ismernénk Jahvét, ha igazából ismernénk Jahvét, rémtetteit, saját magáról tett vallomásait, undorral utasítanánk el Jézussal és a Mennyei Atyával való azonosságának elméletét.
2. rész
A következőkben ismertetni fogom Jahve igazi arculatát, természetét. Minden egyes részlet a Bibliából, az „igazság próbakövéből” származik. Ott, ahol pedig a tisztelt Olvasó a saját Bibliájában nem találja, vagy nem úgy olvashatja az évtizedekkel ezelőttig még eredeti „tisztaságában” olvasható szövegeket, meg fogom adni a pontos igehelyet éppúgy, mint az eredeti és a mai szövegek közötti eltérés, bibliahamisítás bizonyítékait.
Kicsoda Jahve?
Jahve nem más, mint a szerető, édes Jézus és a Mennyei Atya tökéletlen ellenpólusa.
Gyűlöli az emberiséget, gyűlöli a nőt, a női test minden változását és állapotát. Gyűlöli a gyermekeket, a békét és a nappali fényt. Legnagyobb kedvtelése a békétlenség és a véres erőszak előidézése ember és ember, nemzet és nemzet között. Minden embert személyesen utál, Önt is, engem is, mindenkit. Természetes lakhelye az emberi életre alkalmatlan, tüzes, vulkanikus és kopár nyugat-arábiai sivatag. A történelem során onnan lépett be többször is az emberiség életébe.
Harlingeni Hun-Magyar Tudományegyetem. A Galaktikus tudományok független egyeteme
BÖLCSÉSZ Kar
Történelem, vallástörténet, valláskritika szakok
A jahvizmus kritikája
Az Istent kereső ember célja az, hogy minél belsőségesebben ismerhesse meg magát a Teremtő Istent, hogy a megismerés által eléggé megszerettetve magát Istennel, eljusson a teljes harmónia és a szeretet állapotába testben és lélekben. Az Istent kereső ember szívében ott ragyog a szerető Isten ajándékainak elnyerésének két reménysége, melyek közül az első reménység a testi és lelki megújulás, megtisztulás és megfiatalodás, majd ezeken túl az Apostolok Cselekedete című újszövetségi irat csodáinak megélésének reménye. Ez a mindennapok reménye.
A második reménység pedig élethosszig tartó, reménysége annak hogy az istenkereső meglelje azt az egyetlen és helyes irányt, amelyet követve életének kicsiny hajóját jó széllel és lehetőleg kevés viharral eljuttassa a menyországi kikötőbe, azaz a Mennyei Atya és Jézus Krisztus szerető ölelésébe.
Az Istent kereső ember nincs segítség nélkül. Ott van mindjárt a világ szinte minden holt és élő nyelvére lefordított Biblia, amely köztudottan Isten Szent Szava az emberhez. Tiszta, csorbítatlan, eredeti mű, amely a Teremtéstől Jézus Krisztusig, majd pedig a keresztre feszítéstől, a feltámadástól egészen az Apokalipszisig elvezet bennünket Isten dicsőséges igazságainak megismerésében.
A Biblia pedig ihletett és szent iratok gyűjteménye, „ az igazság próbaköve” ahogyan azt a római katolikus egyház is kijelenti.
A Bibliáról általánosan elfogadott kép az, hogy annak két része, az Ó és az Újszövetség szervesen összetartozó két mű, amely Jézusban emelkedik fel egy egésszé, a mi mindennapjainkig. A hat napos teremtéstörténettől egészen addig, amíg vége lesz a világnak. Csorbítatlan, hiszen minden egyes könyve Isten által sugallt, emberi kéz által írott folyamatos története az Isten-Ember kapcsolatnak. Mintha a Teremtés pillanatában emelte volna fel az ismeretlen kézíró a pennát, hogy majd csak Szent Jánosnál tegye le. Igen, így gondolunk a Szentírásra.
Minden szava szent, hiszen ember nem vett ki belőle semmit, hozzá se tett, hiszen ez nagyon súlyos bűn lett volna. Talán, talán a modern szövegváltozatok azok, amelyek kicsit eltérhetnek az eredetitől, de sosem a lényeges kifejezésekben, hanem csak a fordító által preferált szavakban. Gyakran halljuk ezt a megnyugtató mondatot a bibliafordító társulatok tagjaitól, egyházak szóvivőitől.
Könyvek megszámlálhatatlan tömege és az internetes videók hatalmas világa támogatja az istenkeresőt megtérése során, szemkönnyeztető drámai filmek mutatják meg a Hit leghatalmasabb bajnokainak, Ábrahámnak, Mózesnek, Sámsonnak, Dávid és Salamon királyoknak és Mohamednek, az iszlám prófétájának gigantikus alakjait.
Nem is beszélve a prófétákról, kik a legtisztább egyistenhit magányos harcosai voltak, egészen a keserű végig. Az ember együtt jár, ébred, szeret, harcol s bukik majd el ezekkel a dicsőséges alakokkal a sivatagban, nagyobb városokban, Ninivében, Jeruzsálemben, -akárhol.
A napi gondok, nehézségek között megérezve a régi héberek rabszolgamunkáját, az istenkereső szinte együtt él az elnyomott zsidókkal és ugyanúgy keserűen eszi kenyerét a mai pillanatban élete jelenlegi, huszonegyedik századi pillanatában, ugyanúgy, mint a Szentírásból megismert lelki rokonai Egyiptomban, a szolgaság földjén egykoron. Talán csak a lulávot (a datolyapálma levele – a szerk.) nem teszi a megemlékezés estebédjén tányérja szélére.
Döbbenettel állunk a szentmiséken, bibliaórákon, amikor a kivonuló héberek hálátlanságáról olvasunk, akik visszasírják Egyiptomot, a szolgaság földjét és a húsos fazekakat, és az aranyborjút pont akkor, amikor a kegyelmes és jóságos Isten éppen csak hogy kihozta őket a rabszolgaságból a megígért Szentföldre, azaz annak éppen csak földrajzi közelségébe, hogy aztán lássuk, aranyborjú előtt tobzódnak. Igaz, Áron készítette a szakrális tárgyat, de az egész, Egyiptomból kicsalt (kiűzött – a szerk) népnek kellett bűnhődnie a szabad vallásgyakorlat e pillanatáért.
Micsoda hálátlan és gyalázatos emberi tulajdonság az, amely Mózest, ezt a nagyszerű kiválasztottat és magát az Urat sérti, amikor lejővén a hegyről, látja, hogy a héberek a táborban azt a bizonyos aranyborjút imádják?
Nem jogos az Úr és a tiszta arcélű Mózes haragja?
De igen az, mondjuk és mi, istenkeresők ott állunk Mózessel és a lévitákkal, karddal, dárdával kezünkben és egyetértve Izráel igaz hitű fiaival, az Úr harcosaival, és Isten nevét kiáltozva követjük el mi is azt a tömeggyilkosságot az Egyiptomból kihozott emberek ellen, amely a Tízparancsolat átadásának helyszínén játszódott le.
Azt a mészárlást, melyet az Úr hirtelen felgerjedett haragja bocsájtott a kivonuló táborlakókra abban a titokzatos nyugat-arábiai sivatagban, melynek pontos helyszínét ma sem ismerjük, de amely tömegsírjává vált annak a sok százezernyi léleknek, akik engedve Mózes és az őt felbujtó Jahve csábításának vándoroltak, követve a füst és tűzoszlopot a Nílus deltájától egészen odáig.
Ha pedig az istenkereső felteszi a teljesen jogos kérdést, hogy miért is kellett ezeknek a zsidó kivonulás és honfoglaláskori, majd a későbbi eseményeknek ilyen borzalmasan és véresen lejátszódniuk, akkor nagy a csend.
Van úgy, hogy azt mondják a tudósok és a régészek, hogy ezeknek az eseményeknek nincsen jele az archeologiai feltárásoknál, tehát ezek talán meg sem történtek, máskor pedig úgy is van, hogy elhallgatják a régi „bibliai” városok mai feltárásának során lelt bizonyítékait az egykori tömeggyilkosságoknak. Pedig a régészeti leletek igen beszédesen mutatják be Jahve és a héberek megdöbbentő kegyetlenségeit Lachich, Debir, Hazor romjainál ugyanúgy, mint Jerikóban és Ai romhalmazánál.
Szépen kivilágított, jól berendezett, biztonságos fizikai körülmények között élő lelkipásztorok, – messze persze minden katonai, véresen erőszakos konfliktustól – azt mondják, hogy ezeknek így kellett lejátszódniuk, hiszen ezek az egykor élt kánaánita népek nagyon, nagyon gonoszak voltak, szinte már ideje volt, hogy valaki elsöpörje őket. Bűnösök voltak, többistenhívők, bálványimádók, akik talán még embert is áldoztak kézzel faragott isteneiknek.
Ez az a klasszikus jahvista felfogás, amely minden gyalázatos eseményt „tisztára” mos, az agymosás minden ősi és korszerű eszközét bevetve, ez az a felfogás, amely engedélyezi az Úr, azaz Jahve nevében elkövetett borzalmakat, szent és ihletett szövegként kezeli és tanítja a kiválasztott nép felsőbbrendűségét ugyanúgy, mint a Jahve nevében elkövetett gyalázatos eseményeket. Gyalázatos esemény alatt a tömeggyilkosságokat háborús és emberiségellenes bűnöket és emberáldozatokat értem, melyek mind ott vannak a mi vasárnapi istentiszteleteinken felolvasott szövegeinkben és a saját kezünkben tartott és olvasott Bibliánkban. Ott vannak, mindig is ott voltak, de – és itt jön a varázslat!- sosem tudatosult bennünk, mit is olvasunk.
Szívünk vérzik, amikor a Kánaánba megérkező kedves népet, átvitt értelemben minket magunkat, bibliaolvasó istenkeresőket olyan gyalázatos népek támadnak és fosztogatnak, mint a bálványimádó filiszteusok, pogány kánaániták, akik még embert is áldoznak kézzel faragott isteneiknek. Szörnyű dolgokat cselekedtek ezek a kánaánita népek, Isten dicsősége az, hogy eltörölte őket. Nem igaz?
De örvendezve valljuk a szentmiséken, istentiszteleteken, gyülekezeti együttléteken, hogy Isten, a hatalmas és kimondhatatlan nevű Jahve mindezeket megtette a kivonuláskor, és a bevonuláskor ugyanúgy.
Hallelúját kiáltunk és éneklünk a továbbiak során is, amikor úgy látjuk, hogy Jahve megkönyörül szenvedő népén, és kellő időben felszabadítja Izráel fiait a bibliai arcképcsarnokból megismert személyek által. Tőlük és általuk merítünk erőt a jelenlegi világban, összehasonlítva jelenlegi helyzetünket az Ószövetség alakjainak tetteivel. Mellettünk, mögöttünk pedig ott áll Jahve, aki maga Jézus és a Mennyei Atya, ugyebár.
Minden rendben tehát, fel vagyunk vértezve, segítenek bennünket a plébániai közösségi grillezések, a gitáros szentmisék, a televízió által sugárzott közösségi összejövetelek, ökomenikus találkozók, a nagy közös ünnepeinken nagy tömegek előtt a Vatikán bizonyos erkélyéről megnyilatkozó Ferenc pápa ugyanúgy, mint a négy fal közötti kis keresztyén közösségek bibliatanulmányozásainak tiszta ereje.
Legalább 408 keresztény, keresztyén közösség tartozik az Ökumené ernyője alá, kommunikálunk a közös Isten legkorábbi hitvallóival, a zsidóság egyes vezetőivel, bocsánatot kérünk tőlük, a jahvizmusban „idősebb testvéreinktől” a történelmi együttélés során elkövetett bűneinkért, a nevezett Holokausztért, a vérvádakért, a pogromokért, a városok, falvak falaira festett horogkeresztekért, a meggyalázott zsidó temetőkért…-e listának sosincs vége… Sokan úgy érezhetik, e felsorolás, bár a végtelenségig nyújtható, mégis egyoldalú, a kölcsönösség nem jelenik meg a világsajtó hírei között.
Akárcsak nekünk, istenkeresőknek is egyoldalú a rajongásunk, hiszen soha, semmikor nem ismerhetjük meg Izráél Istenét. Sem arcképe, sem igazi neve, sem pedig igazolt lakhelye nincsen a fiatalembernek, így Jézussal ellentétben, soha nem ismerjük meg Jahve igazi lényét. Nevét sem. Jahve mégis teljes odaadást követel tőlünk, teszi ezt pedig úgy, mintha a mai kor emberének, Önnek, kedves olvasóm, valaki egy homályos anyagi ígéret fejében mindent, mindent, amivel Ön rendelkezik elkövetelne úgy, hogy a szerződő félként a szerződés másik oldalán nincs név, cím, arckép, sem pedig személyes adatok. Nagyfokú felelőtlenség, vakság kell egy ilyen üzlet megkötéséhez, de mi, jahvizmusban élő milliárdok minden nap megtesszük ezt. (A szerző természetesen jól ismeri Jahve arcait és neveit, de ezt majd a későbbiekben kívánja az olvasó elé tárni – a szerkesztő megjegyzése)
Szemeink átsiklanak afölött, hogy a mindennapjainkban elfogadott áldás, „hallelu-jah” egy rettenetes, arc és név nélküli démonnak, Jahvénak szól, aki a bibliai történet során, a nyugat-arábiai sivatagok vulkános területei felől betört az emberi történelembe, borzalmas és undorító egyéniségével behelyettesítette magát az igazi szerető Istennel és elpusztított mindent amivel kapcsolatba került, vizeket és fás területeket ugyanúgy, mint békességben és nyugalomban élő emberi településeket, városokat. Igazi nevét ma sem ismerjük, cselekedeteit saját magunkra, a bűnös emberiségre hárítjuk, az elsivatagosodást, törzsek, népek őserdők és veszélyeztetett fajok kipusztulását ugyanígy, mint a világban meglévő igazi bajok eredetét. A bűnös emberiség…
Ó, hányszor olvastuk, hallottuk templomban és iskolában a mi bűnösségünk felemlegetését! Ádám és Éva kezdte el azzal, hogy evett arról a bizonyos fáról, majd jön Káin és Ábel, majd a bűnök megsokasodása a Földön. Jahve pedig kissé elmagányosodva, borús arccal nézi a tévelygő, fajtalankodó és gyilkos emberiséget, amelyben akkorát csalódott.
Aztán hamar döntésre szánja el magát, így már maga a Vízözön is azért jön el a Földre, mert az emberek bűnösök voltak, jogos tehát, hogy az Úr, azaz Jahve elpusztítsa őket! Aztán jönnek sorba a további bűnös emberek, törzsek és népcsoportok, – nem kivéve ebből az izraelitákat sem – majd ismét odajutottunk, hogy Jahve szemében már a Teremtés leggyönyörűbb és legtisztább csodája, az újszülött kis ember is bűnös…Sőt. A kánaánita városok elpusztítása során Jahve külön kitér arra, hogy nem csak a csecsemőket kell legyilkolni, hanem a lábasjószágot, teheneket, tevéket és szamarakat is. Milyen bűne lehetett egy csecsemőnek? Vagy egy tevének, szamárnak? Kiváncsian várom teológusaink válaszát erre a fogas kérdésre.
(J)Aton Móses – vagyis Aton fia, a Tóra máig leghíresebb és legvéresebb prófétája. Ehnaton – A történelem legvéresebb fáraója, Mózes kortársa a születési adata szerint.
Az itt következő gondolatok a kettőnek hitt személy azonosságát igyekeznek feltárni a történelmi ismeretek fényében. Átlagos kutatónak e feladat lehetetlen lenne, hiszen a kutatási és vizsgálati eredmények kuszasága messze vitte a tudósokat a valódi történelmi eseményektől.
De tekinthető-e átlagos kutatónak az, aki felfedezésével és térképkutatások segítségével igazolni tudja, hogy Atlantisz ősi kontinense nem süllyedt az óceán mélyére?!
Joe Fedor kutatási anyaga következik
AZ ÓKORI EGYIPTOM
Krisztus előtt 1380 körül született Tije nagy királyi hitvestől III. Amenhotep fáraó első fia, Thotmesz. Kezdetektől a XVIII. egyiptomi dinasztia hercegeként nevelték, ráadásul a legnagyobb vallási címet is megszerezte, Ptah főpapja lett Memphisben. Egyiptom trónjának várományosa azonban mégsem lehetett az istenek kegyeltje…
Kr.e. 1370 körül III. Amenhotep fáraónak ismét fia született Noferheperuré Waenré (Ré legszebb egyetlene) néven. A családban az Amenhotep nevet viselte, de nevével ellentétben mégsem a Napisten vette őt pártfogásba. Bár alkatára nézve semmi előkelőség nem volt a fiúban, arcra is inkább visszataszító volt és a kézművességhez sem volt semmi kötődése, sőt a tudományokban sem jeleskedett, mégis volt egy különleges képessége, a hadimesterség. Már fiatalon hadjáratokat vezetett a felső-egyiptom határán élő népek ellen.
Amenhotep ezen hadjáratainak egyikén, a núbiai sivatag szunnyadó vulkánjának közelében találkozott a sivatagi vulkánok haragos démonjával, Atonnal. Élete és hite ekkor fordult meg végérvényesen. A démon halálra ijesztette amikor rárontott egy éjjelen parancsnoki sátra közelében.
Éhes vagyok, vért és húst akarok! – üvöltötte. Holnap újhold lesz, hozz nekem egy fiatal katonát a seregedből, különben megöllek! De apjának első szülötte legyen, oda a domb mögé gyere vele! Amenhotepet jeges félelem fogta el a lény szavai hallatán. Ráadásul azt sem tudta megállapítani, hogy férfi volt-e vagy nő. A nevét sem mondta meg és fogalma sem volt honnan bukkant fel és hová tűnhetett. Mintha a földből jött volna fel és ugyanígy távozott tőle.
Másnap Amenhotep egy fiatal hadsegéddel ment fel a dűnékre. A katona első alkalommal jött a sereggel, a neve Thotmosze. Gyanútlanul lépdelt a hadvezére mögött, biztosra vette, hogy valami fontos ügyben járnak arra. Amikor felértek a dombra megpillantottak egy égő akácia-bokrot, ezért arra vették az irányt. A bokor közelében egy sziklatömb állott gyanúsan véresen. Amikor odaértek Amenhotep odalépett Thotmosze mögé és hirtelen átvágta a torkát. A sziklára fektette a testet és hagyta kivérezni. Ezután az élettelen testet az égő bokor lángjai közé vetette. Remegve roskadt a földre. Fogalma sem volt mennyi idő telt el amikor a lény hangjára riadt.
Most menj és én naggyá teszlek téged! Fogd ezt a botot, ez majd segítségedre lesz mindenben! A neved mától Ekhnaton (ez azt jelenti a Hold Amon ellensége).
A botot akkor nézte meg amikor a sátrába ért. Írás volt rajta amit a démon egy pálcával írt bele izzó betűkkel:
Jaton Moszesz, vagyis Jaton fia – ez állt rajta. A másik oldalán 2 kígyó tekeredett egy oszlopra…
A királyi udvar már készülődött Thotmesz herceg társuralkodói beavatására, amit az év leghosszabb napjára terveztek. Még két hét volt a nagy napig, amikor naplemente után Amenhotep és Thotmesz a palota kertjében sétáltak, beszélgettek. Amenhotep igyekezett támogatásáról biztosítani testvérbátyját, bár hangja nem tűnt meggyőzőnek. Azután felnézett az újhold sarlójára és megdermedt. Thotmesz követte a tekintetét, ekkor öccse odalépett mögé és átvágta a torkát, majd elfutott. Az őrök nem voltak a közelben, hiszen a trónörökös a seregek vezérével volt.
A társuralkodói beavatás mégsem maradt el. Gyászosan és könnyek között avatták fáraóvá IV. Amenhotepet. Közben szakadt az eső, ami ebben a hónapban igen ritka. A 7. piramisban elvégzendő beavatás is elmaradt, s ez baljós előjelnek mutatkozott. IV. Amenhotep nem járt az istenek csarnokában mielőtt uralkodója lett Egyiptomnak. Thotmesz temetése felülmúlt minden egyéb elfoglaltságot. Mindez Kr.e. 1350 körül, mintegy 3370 évvel ezelőtt történhetett Heliopoliszban.
Egy évvel később született meg III. Amenhotep 3. fia, Tutanhamon (helyesebben Thotankhamon. Nevének jelentése Thot aki a Napistené). Bár az utókor helytelenül IV. Amenhotep fiaként tekintett a gyermekre, neki valójában 7 kislánya született. Egyre kínzóbb szifilisze nem tette alkalmassá fiúgyermek nemzésére.
Ez volt az oka annak, hogy később rendeletben 2 hadvezérét, Ay-t (helyesebben Aly, vagy Ali) valamint Hóremhebet jelölte ki utódjául.
Thotankhamont soha nem kedvelte Ekhnaton – születésétől fogva útálattal tekintett a kisöccsére. Amikor apjuk a kisdedet dédelgette harag öntötte el a szívét és alig tudott uralkodni gyilkos indulatán. Már 6 év is eltelt, mióta társuralkodóvá lépett elő és egyre terhesebb volt számára megosztani a trónt apjával.
Az Ahet évszak első hónapjának 26. napja köszöntött be, forró nyári nap ez – baljós nap, mert ekkor küzdött meg Hórusz Széth-tel Ozirisz királyságáért. Újhold napja volt ez abban az évben, s Ekhnaton apjával sétált a palota kertjében naplemente után. A birodalom jövőjéről beszélgettek. Ekhnaton valami forradalomról beszélt és a régi istenek elavultságáról. Apja értetlenül hallgatta fia okfejtéseit valami hatalmas és egyetlen istenről, akit a birodalomban élő héberek már 400 éve imádtak titokban. Nem először hallotta ezt, de soha nem tudott azonosulni ezzel a nézettel.
Tudod fiam, én Amon-Ré, Hathor fiának kegyességéből kerültem a trónra, s a Napisten mindig jóságos volt hozzánk. Gazdaggá és erőssé tette Egyiptomot, amelynek trónján most velem osztozol…
Ősidők óta tudjuk, hogy nem egyetlen isten vigyázza lépteinket! A héberek valami ismeretlen hatalmasságot félnek, akinek a jóindulata is kérdéses. Valósággal rettegik ezt az istent, a nevét sem merik kiejteni. Soha nem fogom engedni, hogy ennek az istennek temploma épüljön birodalmunkban!
Ehnaton már százszor is hallotta apjától ezeket az érveket, de most valami éktelen harag gyúlt a szívében. Megmarkolta tőrét és hirtelen szíven döfte az öreg fáraót. A vér láttán kezdett magához térni. Azonnal futott a szárnysegédjéhez, Alihoz, miközben a kis Thotankhamon mindent látott egy bokor rejtekéből. A félelemtől remegve mozdulni sem bírt. Számára Ehnaton maga volt a megtestesült gonosz.
A fáraó halálának oka sokáig rejtve maradt. IV. Amenhotep a temetés után letette korábbi nevét és hivatalosan is felvette az Ehnaton nevet, amelyet Jaton istenségtől kapott. Társuralkodóként maga mellé vette feleségét, Nefertitit akinek a Nofernoferuaton nevet adta.
Ehnaton nem tétlenkedett, csaknem azonnal elrendelte az Amon-Ré templomok és a Ptah szentélyek bezárását. De a többi szentély és a Hathor templomok is hamarosan sorra kerültek. A tiltakozó papi vezetőket meggyilkolta a fáraó núbiai testőrsége, a többiek elmenekültek és a hegyekben bújkáltak.
Egyiptomban a terror lett úrrá. A szentélyeket kirabolták és sokat le is romboltak. Az arany tárgyakat, szobrokat és edényeket a kincstárba szállították. Ezek között több frigyláda is volt.
Amikor Ehnaton eltervezte egy Jaton templom építését Heliopoliszban az isteneket tisztelő egyiptomi nép fellázadt a fáraó ellen, és olyan komoly zavargások támadtak a városban, hogy Ehnaton kénytelen volt elállni az építkezéstől. Ezért elhatározta, hogy új fővárost épít valamivel északabbra. Ennek neve Ahet-Aton lett. Ide költözött a palota is és Ehnaton uralkodásának végéig innen folyt a közigazgatás. Ide építette a két fáraó azt a jahvista-jatonista templomot, amit szinte csak a héberek látogattak.
Tel-El-Amarna
A késői utókor Ehnaton uralkodását Amarna-reformként emlegeti, de számos egyiptológus monolatrizmusnak nevezi. Ez utóbbi igen helytálló Ehnaton uralkodására vonatkozóan, hiszen az egyiptomi történelem legkegyetlenebb fáraóját tisztelik benne a monoteizmus reformuralkodójaként.
Istene, Jaton hamarosan rettegett szörnyetegként állt Egyiptom népe fölött. Általánossá váltak a gyermekáldozatok és hamarosan a nők jogainak megvonása is.
Bár a késői utókor kutatói azt állították, hogy az atonizmus a monoteista napvallás, ami a korábbi többistenhit nagyszerű reformja – ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Valójában a kultusz jelképe nem a Nap, hanem a Hold volt, ezüst korongjával.
Ehnaton és Nefertiti Atonnak áldoz
Ebben az értelemben mind a telihold, mind pedig az újhold jelentős szerepet kapott. Újholdkor gyermekeket, főként elsőszülött fiúkat áldoztak Jatonnak, teliholdkor pedig nagy lakomákat rendeztek ahol akár embert is ettek.
Ehnaton a nép tiltakozását katonákkal vérbefojtotta és a legőrültebb megtorlásokat alkalmazta, amelyek addig ismeretlenek voltak a birodalomban. Uralkodása szégyenfoltja lett a XVIII. dinasztia történelmének. Ehnaton volt az a fáraó, aki megvalósította a történelem legelső haláltáborát. Ahet-Aton építésénél 10- vagy 100 ezrével haltak meg az agyon-éheztetett és -dolgoztatott egyiptomiak. A kutatók találtak egy temetőt a város romjai mellett, ahol súlyosan megrokkant, gerinctörött emberek maradványaira találtak tömegével. A munkásokat embertelen körülmények dolgoztatták, a munkálatok során bántalmazták is. Ez tehát egy kényszermunka-tábor lehetett, amelyben erőltetett tempóban épült az új város, legfeljebb 5 év alatt.
Kegyetlenkedését hadvezérei sem nézték jó szemmel. Ehnaton – fiú gyermeke nem lévén – két utódot jelölt ki maga helyett, Alit és Hóremhebet. Ők ketten örökölték volna a trónt Ehnaton váratlan halála esetén. Ehnaton rokonai lévén anyai ágon ők valóban jogos trónörökösök voltak, de élt még a kis Thotankhamon, akinek jogát a trónhoz a két nagybácsi is elismerte.
Thot-Ankh-Amon
Végül Ehnaton olyan tettre vetemedett amelyet már Egyiptom békés népe sem nézhetett tétlenül: megrongáltatta a piramisokat őrző hatalmas oroszlánt, a Nimród emlékét őrző kígyóölőt, amelyet ma Abu Hun valamint Nagy Szfinx néven ismerünk:
Az egyiptomi Abu Hun (Hunok Apja) eredeti mása a budapesti Lánc-híd budai hídfőjénél!
Az ősi szobor arcát leverték Ehnaton hívei, hogy eltöröljék e fontos jelkép emlékét az utókor elől. A babiloni Nimród azért játszott fontos szerepet az egyiptomi kultúrában, mert Nimród volt Jahve/JAton leghatalmasabb ellensége. Nimród a babiloni Napisten, Marduk fia volt, így gyakorlatilag Amon-Ré, azaz Amen fiaként tekintettek rá. E fontos jelkép megrongálására eddig egyetlen ellenség sem vetemedett Egyiptomban, ezzel pedig Ehnaton magára vonta a kijelölt utódok haragját is. Ali és Hórenheb tehát felkarolták a kis Thotankhamont és kiálltak a jogaiért Ehnatonnal szemben. 10 év anarchia és kegyetlenkedés után összefogták a hadsereget és elkergették Ehnatont feleségével, Nefertitivel Egyiptomból. Velük együtt űzték ki a birodalomból a jahvista-jatonista hébereket is. Bár szabad elvonulást kaptak, Egyiptom még 1000 évig hatalmat gyakorolt az Izraelként ismert Palesztina és Júdea fölött. Hatalmát felváltva Babilonnal gyakorolta, hogy megóvja a Napimádó népek jogait a kánaáni területeken. Ez sajnos kezdetben nem sikerült, mert Egyiptom nem volt eléggé felkészülve a héberek utódainak kegyetlenségére, akik a 40 éves pusztai vándorlás során váltak igazi gonosztevőkké.
A történet egyes részei jól ismertek a Tóra Exodus fejezetéből, bár számos részlet meghamisítva került az emberiség kezébe.
Az általam lejegyzett történet közismert változata is ezek közé tartozik. Az arab és zsidó egyiptológusok meggyilkolták a feltárókat és meghamisították a leleteket és a sírokban talált múmiák DNS-eredményeit.
Az utókorra maradt hiteles feljegyzések közül Thotankhamon uralkodásának idejét tanácsos tanulmányozni, aki két patrónusával, Alival és Hóremhebbel sikeresen helyreállította az ősi Napvallást Egyiptomban. Erről a korszakról ezt találjuk a lexikonokban:
„A hagyományos egyiptomi vallás elhagyását nem fogadták el széleskörben. Halála(???) után műemlékeit elbontották vagy elrejtették, szobrait megsemmisítették, nevét törölték a királylistákról. Halála után a hagyományos többistenhívő vallási gyakorlat fokozatosan helyreállt. Amikor több évtizeddel később a XVIII. dinasztia előző fáraóival közvetlen kapcsolatban nem álló uralkodók új dinasztiát hoztak létre, Ehnatont és közvetlen utódait elítélték, Ehnatonra magára az ellenség vagy az a bűnöző szavakkal hivatkoztak.”
Mit ír a lexikon Thotankhamon vallás-helyreállító munkájáról?
„Horemheb és Ay (Aly vagy Ali) irányítása alatt a hivatalos kultuszokban az uralkodók visszatértek a régi istenek tiszteletéhez. A kor legfontosabb dokumentuma az ún. Restaurációs sztélé, amit Karnakban állítottak fel. A Tutanhamon uralkodásának első évére keltezett sztélé beszámol arról, hogy az Amarna-kor után helyreállították a régi hitet: az elhanyagolt templomokat az egész országban felújíttatták és ellátták mindennel; a papok visszakapták régi kiváltságaikat, új papokat neveztek ki. Mindehhez a korábban az Aton-templomokhoz befolyt adóra is szükség volt. Ezt Maja kincstárnok vezetésével hajtották be; ő volt a felelős azért is, hogy Thébában, majd Ahet-Atonban is elkezdték Ehnaton építményeinek bontását, többek közt a karnaki Gempaaton-komplexumot is.”
Ehnaton szobrait eltávolították a jelentős épületekről és közterekről.
Abu-Szimbel
„Fiatal kora miatt Tutanhaton helyett a királyi család egyik idősebb tagja, Ay (Tije királyné testvére), valamint a hadsereg vezetője, Horemheb tábornok tartotta kezében a hatalmat. Horemheb volt a régens, ami többek között azt is jelentette, a fáraó őt jelölte ki utódjának arra az esetre, ha gyermektelenül hal meg.
Tutanhaton és Anheszenpaaton még az első években megváltoztatták nevüket Tutanhamonra és Anheszenamonra – ez is a jogaiba visszaállított régi főisten, Ámon tiszteletét tükrözte. A fáraó nevéhez hozzákerült a „déli Héliopolisz uralkodója” cím is, ami Ámon kultuszközpontjára, Karnakra utalt. A királyi székhely Ahet-Atonból Memphiszbe került, Théba pedig újra az ország vallási fővárosa lett. Ahet-Atont valószínűleg Horemheb javaslatára hagyták el, mert később ún. koronázási feliratán beszámol róla, hogy ő javasolta a költözést, amikor „kitört a zűrzavar a palotában”. Az udvart már Tutanhamon uralkodása legelején elköltöztethették – egyrészt, mivel az Ahet-Atonban fellelt, ún. Amarna-levelek közül csak egy szólt bizonyíthatóan neki, másrészt első ediktumát, a Restaurációs sztélére vésett nyilatkozatot a fáraó már Memphiszben adta ki, ahol az I. Thotmesz által építtetett palotaegyüttesben lakott. (A memphiszi palotát időnként Ehnaton is használhatta, mert 1916-ban megtalálták ott Nofertiti egy szobrának fejét, de nem ez az épület volt a fő rezidenciája). Újra megnyitották a városhoz tartozó szakkarai temetőt is, és több fontos tisztségviselő, köztük Horemheb és Maja itt építtetett sírt.”
„Tutanhamon több nagy építkezést kezdett Thébában; a luxori templomban ő díszíttette III. Amenhotep nagy oszlopcsarnokát – többek közt egy Opet-ünnep jeleneteivel. Egy, az ifjú fáraó arcvonásait viselő szfinx ma is látható a karnaki nagy Ámon-templom első udvarán, a hármas szentéllyel szemben, a hatodik udvarban pedig Ámonnak és Amaunetnek emelt szobrot. Halotti templomának pontos helyét egyelőre nem ismerjük, de főpapjának és egy uab-papjának nevét ismerjük, és ez bizonyítja a templom létét. A templom Medinet Habu szomszédságában állhatott, és valószínűleg Horemheb uralkodása alatt bontották el. Tutanhamonnak két, újra felhasznált kolosszusa is innen került elő.”
(Wikipédia)
Bár az ókori Egyiptom mindig is elítélte Ehnaton uralkodását és az Amarna-korszakot a jelenkor egyiptológusai elismerően emlékeznek meg a XVIII. dinasztia uralkodójáról. Ennek oka abban rejlik, hogy az általa bevezetett monoteizmus istene, Jaton nem más mint Jahve, az Ó-szövetség kegyetlen sivatagi démona, akit napjainkig sem sikerült még ártalmatlanná tenni. Ellenkezőleg, ma már az egész világ őt tartja az egyedüli „igaz” istennek és a 3 fő világvallás is neki hódol. Összességében, csak napjainkban legkevesebb 6 milliárd embert tudott maga mellé állítani, és megszámlálhatatlan vezetőt, akik a nevében szolgaságban tartják a tömegeket. Az isten héberül egyes számban ELOAH, arabul IL ALLAH. Mindkettő mögött, valamint Ehnaton istene, Jaton neve mögött is Jahve áll, akit ma Baphomet néven is dicsőítenek.
Baphomet/JHVH
Jehova néven először Ábrahámnál jelent meg. Ábrahám mindhárom világvallás ősapja.
Ábrahám dédunokája, József nagy rangra jutott Egyiptomban. Ezt követően megszakad a történet, emiatt nem tudható, hogy a héberek milyen nemesi ágat képviseltek Egyiptomban. A héberek rabszolgaságának története és Mózes személyének kreálása nem egyéb, mint elterelés az igazságról. Ezt a célt szolgálta az egyiptomi királysírok genetikai káoszba döntése. Különösen ami III. Amenhotep családjának sírját illeti. Rendkívül fontos volt elhitetni a kutatókkal ugyanis, hogy Ehnaton Egyiptomban lett eltemetve. Ezzel szemben ezt semmi nem igazolja. Főként azért nem, mert ha Ehnaton és családja Egyiptomban lett volna eltemetve, akkor a korai utókor felforgatta volna a sírjukat és elégette volna a maradványaikat, hiszen még az emléküket is igyekeztek eltörölni. Ezt a családot ugyanis örökre törölték a fáraók dinasztiájából, és ennek igen komoly oka volt: a sátánizmus!
Ugyan ilyen hamisítás Aton Napistenként történő bemutatása is. Ehnaton áldozati sztéléjén ugyanis nem a Nap, hanem a telihold korongja van ábrázolva, mint „Ezüst Hold”:
Az angol wikipédia ezt így fogalmazza meg:
Etymology and origin
The word Aten appears in the Old Kingdom as a noun meaning “disc” which referred to anything flat and circular; the sun was called the “disc of the day” where Ra was thought to reside.
By analogy, the term “silver aten” was sometimes used to refer to the moon.
JAton azért sem lehetett Napistenként ábrázolva, mert – ahogy már említettük – nevének jelentése ez: Jah Amon ellensége. A monoteizmus legfontosabb jellemzője tehát minden korban az ősi Napvallás eltörlése annak minden istenségével egyetemben!
A gravitáció cáfolata (Tesla-féle térrendezettség)
„A relativitáselméletben bemutatott gravitációmodell alapján gondolkodva tehát kijelenthetjük, hogy gravitációs erő valójában nincs is, csak a gravitáció jelensége létezik, „gravitációs hatásról” beszélhetünk, amelyet nem erőkkel, hanem a tér torzulásaival indokolhatunk.”
„Nikola Tesla kétségbe vonta Albert Einstein relativitáselméletét, bejelentve, hogy ő a gravitáció dinamikus elméletén dolgozik (amelyet még 1892 és 1894 között kezdett el). Úgy érvelt, hogy egy „erőtér” feltételezése sokkal jobb koncepció lenne és az elektromágneses energia közegére fókuszált, amely kitölti a matematikailag definiált teret és ezáltal az egész általunk belátható világűrt.”
(Wikipédia: gravitáció szócikk)
Nem titkoljuk, hogy egyetemünk nagy tisztelője és követője Nikola Tesla kivételes zsenialitásának, aki korának meghatározó tudósa lehetett volna, ha más érdemtelen hírességek őt lehetetlenné nem teszik…
Kutatásaim középpontjában ezért már évek óta az elektromágneses energia feltérképezése áll. A planetáris evolúcióval kapcsolatos anyagaim először bolygónk erőterének pontosabb meghatározását segítették elő. Az újabb csillagászati megfigyelések sorra igazolták, hogy nem tévedés: a valódi égitestek kivétel nélkül kettőstömegűek és rendelkeznek egy belső, szupernehéz maggal, amelyik elektromágneses erőteret állít elő, továbbá rendelkeznek valódi (egytől nagyobb) perdülettel is (Fedor axióma). Ezen állítást a primer mezők megfigyelése is alátámasztotta a Jupiter és a Szaturnusz bolygók esetében:
A hexagon észlelése az elektromágneses monopólus jelenlétére utal. Természetesen a Jupiter, valamint más bolygók is rendelkeznek egyenlítői monopólussal (Equatorial Electromagnetic Energy Ring), de ezekben az anyag idővel holdakká alakult át. Hogy a Szaturnusz esetében ez miért nem következett még be azt a téma komolysága miatt alaposabb felkészítés után fogjuk a tananyagba beilleszteni.
A monopólus kifejezés azért érthetetlen számotokra, mert az elektromágneses mező ábrázolása helytelen és elnagyolt:
A helyes ábrázolásokat a következő ábrák mutatják. Az energiamezők összetettsége miatt több lépésben fogjuk bemutatni számotokra:
A fenti ábra még nem tartalmazza az Egyenlítői Elektromágneses Erővonalak (EEE – Equatorial Electromagnetic Energy) monopólusának pályáit!
…azok itt láthatóak
Az északi és a déli monopólusok interferenciája következtében tehát a bolygón kialakul 2 öv, amelyek csekély védelmet nyújtanak a Nap gamma sugarai ellen. Ez okozza azt a jelenséget, hogy nem az Egyenlítő a legforróbb éghajlattal rendelkező terület, hanem a Ráktérítő és a Baktérítő!
A monopólusok interferenciája következtében ráadásul olyan energiahullámok is keletkeznek amelyek az egyenlítő mentén egy gyűrűrendszert hoznak létre – a Szaturnusz gyűrűihez hasonlóan. Ennek a gyűrűnek a szerkezete sok-sok körbefutó spirálból áll, létrehozva azokat az alagutakat amelyekben holdak és műholdak közlekedhetnek. A legnagyobb átmérővel rendelkező ilyen pálya átmérője egyenlő a 2 térítő közötti távolsággal.
Amint az ábrán jól látható, az elektromágneses gyűrűk kötött pályákat hoznak létre amiben bármi mozoghat a súlytalanságban. Pontosan ilyen gyűrűk veszik körül a Szaturnuszt is!
A Nap esetében mások az arányok, de a pályaszerkezet hasonló:
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy amennyiben kölcsönhatásban, vagy hajlított térben közlekedne valamilyen test egy másik égitesttel, akkor az hamarosan ütközésben végződne – a fékező- vagy taszítóerő hiánya miatt!
De van egy másik súlyos hiba is az általános elméletben:
„A gravitációs erő két tömeggel rendelkező test között sosem nulla, és értéke nullánál kisebb sem lehet. Negatív gravitáció, vagyis két test közötti gravitációs taszítóerő, ún. antigravitáció a jelen ismereteink szerint nem létezik.” (Wikipédia: gravitáció)
Ez a megállapítás egyáltalán nem helytálló földi azaz „nehézkedési” körülmények között.
A Harlingeni Független Tudományegyetem tanárai szerint számos antigravitációs helyzet és lehetőség ismeretes a hétköznapi életben!
A legrégebbi ilyen technika az 1900-as évek elején keletkezett, amit
„Gróf Ferdinand von Zeppelinről neveztek el. Az első Zeppelin-léghajók a 20. század elején épültek, felhasználva az első irányítható léghajó konstrukcióját, amelyet Schwarz Dávid úttörőmunkája hozott létre.”
(Wikipédia: Zeppelin szócikk )
Ez a héliummal töltött ballon képes volt csaknem 80 embert a levegőbe emelni. De nem a hélium a legkönnyebb antigravitációs gáz a periódusos rendszerben, hanem a hidrogén. A hidrogén atom tartalmazza a legtöbb pozitront elektromágneses pályáin, amely leptonok valójában érintettek az antigravitáció atomi szinten történő létrehozásában. Mivel értelmezésünk szerint a gravitáció a klasszikus kölcsönhatás értelmezés szerint egy hibás fogalom, sokkal helyesebb az antigravitáció helyett a levitáció kifejezést használni!
A legtöbb gáz képes antigravitációs/levitációs hatás keltésére, az általunk legismertebb gázkomplex, a levegő is legkevesebb 15-17000 méter magasan éri el a levitációs maximumot.
Az eddig ismert fizika tehát számos tévedést és hibát tartalmaz, amelyeket egyetemünk igyekezni fog kijavítani…
A nehézségi erőre vonatkozóan kijelenthetjük, hogy atomi szinten ható elektromágneses erőről van szó, mely az atomok magjának energiáját adó protonok és neutronok halmazában keletkezik. A neutronok ezért nem semleges töltésű részecskék, mindössze mi érzékeljük azokat semleges erőként. A protonok és neutronok polarizálják az atommagot így létrehozva a leptonpályákat, a Szaturnusz gyűrűihez hasonlatosan. Ezeken a pályákon haladnak fénysebességgel a leptonok – elektronok és pozitronok.
Ezek az energiapályák magas frekvenciájúak és pontosan olyan struktúrák mint Nikola Tesla toroid tekercsei:
A tórusz formát alkotó elektromágneses alagutak mindent betöltenek az anyagi világunkban. Minden egyes atommag körül ilyen “alagutakban” közlekednek az elemi részecskék fénysebességgel.
Az egyenlítői elektromágneses pályák teljesen megegyeznek az atomokban illetve az égitestek esetében. A különbség mindössze a méretekben és az energia-szintekben van. Az atomi szinten érzékelhető elektromágneses tömegsúly is csak ebben a közegben működik, egyébként a tömeg nulla lesz amint kilépünk ebből a térerőből.
A valódi, természetes égitesteket tehát 3 különböző toroid erőtér övezi, ezek közül az egyik egy kettős – északi- és déli monopólusokból álló elektromágneses erőtér:
A harmadik típusú monopólus egy egyenlítői gyűrűrendszert alkot, amelynek minden egyes pályája alkalmas holdak, vagy műholdak befogadására és orbitális pályán történő mozgatására. A természetes égitestek mozgási paraméterei megfelelnek az inercia-rendszerek törvényszerűségének, tehát a sebesség és a perdület minden esetben arányos a központi égitest perdületének adataival. Nevezetesen a kerületi sebességgel és a spinnel. Elméletünket más egyetemek kutatásai is igazolták:
Nem várjuk el senkitől, hogy a spekulatív tudományok tudománytalan ismeretterjesztése nyomán azonnal elfogadja merőben új modelljeinket, de arra kérünk minden tagunkat, hogy igyekezzenek megbarátkozni a fizika ezen új szemléletével! A gravitáció elméleti megfogalmazása, de még a tér görbületének sematikája sem ad magyarázatot arra, hogy mi tartja szabályos pályán az anyagot egy égitest körül. Miért nem zuhan a központi égitestbe és hogy még egy műhold/űrállomás is képes pályán maradni szinte végtelen ideig! Erre a tényre egyedül az elektromágneses tórusz ad magyarázatot!
Rendkívül megtisztelő számunkra, hogy 120 év után befejezhettük Nikola Tesla zseniális, de félbehagyott életművét!
A newtoni fizika legnagyobb hiányossága az, hogy egyenes vonalú GYORSULÓ mozgással számol, ezért az asztrofizika leírására teljesen alkalmatlan! A másik hibája pedig az, hogy a földi közegben tapasztalható tömeggel számol a súlytalanság állapotában. Fentiek alapján téves következtetést von le a gravitációval és a kölcsönhatással kapcsolatban egyaránt.
Képzeljük el, hogy 5 km-re tőlünk az óceánon úszik egy hajó. Határozzuk meg a hajó teljes tömegét, de csak a külső méreteit láthatjuk, azt is messziről. Sem az anyagát (fa, műanyag vagy fém), sem pedig a szállított anyagot (fajsúly) nem ismerjük. Kb. így működik az általunk ismert asztrofizika, amikor a Naprendszer bolygóit, vagy távoli csillagok tömegét igyekszik meghatározni!
Még ha meg is engedjük, hogy a tömeg szerepet játszhat az égitestek egymásra hatásában akkor sem tudjuk meghatározni egyetlen égitest tömegét sem… Még a saját bolygónkét sem… mégpedig a geológiai rétegződések miatt! (kettős tömegű szerkezet)
A bolygók mozgása esetében a perdület a legmeghatározóbb, amit más léptékekkel kell értelmeznünk méretüknek megfelelően. Méret alatt természetesen nem a súlyukat, hanem a kiterjedésüket kell figyelembe venni. A bolygók energiáját tekintve nem értelmezhető a tömeg a már említett súlytalanság miatt!
Ez azt jelenti, hogy a newtoni fizika teljes egészében hibás… egyenletekkel és elméletekkel együtt. Sem a bolygók energiájának számítása sem pedig a gravitációs egyenlet nem alkalmazható a súlytalanság állapotában lévő égi objektumok esetében!
Ha pusztán matematikai alapon vizsgáljuk a gravitációs erő egyenletét, akkor is komoly számítási hibára bukkanhattak volna fizikusok, matematikusok és tanárok egyaránt:
Az égitestek mozgási energiáját 3 fontos tényező határozza meg tehát:
a pályasebesség
a perdület (frekvencia)
a kiterjedés (ebben az esetben a térfogat)
A pályasebesség egyszerűen érthető, erre most nem térnék ki. Sokkal fontosabb a perdület. A bolygó életritmusának alapja a központi égitest körüli keringésének ciklusa. Ez a bolygónk esetében 365.
Vagyis egyetlen keringési ciklus alatt 365-ször fordul meg a tengelye körül (sp=365). Égitestek esetében hosszabb idejű ciklust kell alapul vennünk. Nem a másodpercenkénti, esetleg a percenkénti fordulatot kell figyelembe venni, hanem a keringési ciklusra eső perdületet. Ez a bolygónk esetében 365, amit a bolygó 1 év alatt, vagyis egyetlen fordulat alatt végez…
A bolygónk kiterjedése pedig maga a térfogat.
A térfogat a Vgömb=4⋅R3⋅π/3 egyenlet alapján = 1012 m3. Ebből E=465 m/s . 365 . 1012 m3 = 169725 m/s . 1012 m3 = 1,7 . 1017 joule (m4/sec).
Azonban ez nem ennyire egyértelmű! Tekintettel a fizikai alapok hiányosságára, tisztázni kellene, hogy a bolygók tömege illetve térfogata tartalmazza-e a légkör nem elhanyagolható mennyiségét! Bolygónk légköre jelentős mennyiségű vizet is tartalmaz, amely egyébként gravitációs egyensúlyban áll a bolygó nehézségi erejével.
Nem is helyes gravitációs egyensúlyról beszélni, hiszen a nehézségi erő valójában a bolygó elektromágneses vonzása, ami a testeket alkotó atomokra hat. Sokkal helyesebb elektromágneses vonzásról és taszításról beszélni! Gázok esetében egyfajta mágneses levitáció alakul ki, s ez alól a víz sem kivétel! Ugyanis a víz csak nyomás és alacsony hőmérséklet mellet viselkedik folyadékként, egyéb esetben gázként kerül maglev állapotba, azaz levitál. (Erre a fogalomra is visszatérünk még, de leegyszerűsítve az “antigravitáció” egyik formája).
Márpedig a légkör hozzáadandó a bolygók energiájához a bennük foglalt gázok szerint. A Föld légköre 78% nitrogén, 21% oxigén és 1% egyéb gázok – hivatalosan. Ugyanakkor tartalmaz nem kevés CO2 széndioxidot, CO szénmonoxidot és CH4 metánt is, kb. 10%-ban a nitrogén és oxigén rovására. Így a nitrogén kb. 70-75%-ot, az oxigén pedig 14-19%-ot tehet ki…változó koncentrációban. Ebben az esetben viszont a számított energia nem pontos. A légkör hozzáadása jelentősen megnövelheti az eredményt, amit bolygónk esetében is nehéz lenne kiszámítani. Más égitestek esetében ez szinte lehetetlen, vagy ha bármit is számolunk az biztosan nem a helyes eredmény lenne!
Fentiek miatt is helytelen tömeggel számítani az energiát!
Számunkra, a University of Harns tanárai számára teljesen érthetetlen, hogy az értelmiségi világ vaksága hogyan válhatott állandóvá a két démonóriás, Newton és Einstein vonatkozásában! Hiszen ők ketten alapozták meg a spekulatív tudományokat a tudorok és tanárok démonizálásával. Ez még akkor is érthetetlen, ha jól ismerjük a mögöttük álló háttérhatalom céljait. Newton pl. a Walhalla páholy tagja volt, s ez ma már szinte egyáltalán nem ismeretes! Einstein ugyancsak a jahvista sátánizmus egyik képviselője volt… Hogy mi lenne ez utóbbi arra egy későbbi anyagunkban majd ki fogunk térni.
Tehát akkor nézzük át még egyszer a méter dimenzióit:
Méter = a hosszúság és a távolság tudományos mértékegysége
Négyzetméter = a terület mértékegysége
Köbméter = a térfogat mértékegysége
Most mély levegő és nyugalom!
Meg fogunk ismerkedni egy merőben új mértékegységgel, amiről még soha nem hallottatok! Semmi baj! Közületek kb. 5% fogja majd megérteni azt, ami most következik…
Tehát tisztáztuk a méter, négyzetméter és köbméter fogalmakat. De meg kell ismerkednünk egy új mértékegységgel, a quadrigaméterrel (m4).
Quadrigaméter (m4)) = a kinetikus energia összetevőjének mértékegysége
Ha egy bolygó viszonylag jól meghatározható térfogatát megszorozzuk a pályasebességével akkor a következő azonosságot kapjuk:
Most pedig térjünk vissza a levitáció témájához. A levitáció maga az antigravitáció – ami ugye nem is létezik…
“A gravitációs erő két tömeggel rendelkező test között sosem nulla, és értéke nullánál kisebb sem lehet. Negatív gravitáció, vagyis két test közötti gravitációs taszítóerő, ún. antigravitáció a jelen ismereteink szerint nem létezik.” (wikipédia)
De mégis vannak közlekedési eszközök, amelyek lebegnek a levegőben, pedig nem a felhajtó erő tartja őket fenn, hanem az elektromágneses taszítás!
“A vákuumcsöves vonat rendszerek elérhetővé tesznek még magasabb haladási sebességet a maglev vonatokhoz képest, bár a mai napig nem épült vákuumcsöves vonat.” (Wikipédia: lebegő mágnesvasút szócikk nyomán).
Ez a kijelentés természetesen szintén nem fedi a valóságot. Erről a témáról egy korábbi blogomban már írtam:
Mert a lakosság számára valóban nem épült még vákuumalagutas Maglev, de a cikkben feltártam a földalatti titkos vasútvonalakat térképekkel és állomásokkal. A háttérhatalom sok évtizede építi és használja a vákuumalagutas maglev vasutakat, amelyekben akár 4000 km/h!! sebességgel is közlekedhetnek a járművek tökéletes biztonságban!
A Maglev technika nem új és annyira nem is drága mint amennyire gondolnánk. A szerelvényeket lineáris motor hajtja, ami azt jelenti, hogy a mágneses pólusok nem egy körvonalon váltakoznak hanem egy egyenes mentén. A kiterített állórész maga a pálya míg a kiterített forgórész a szerelvényben van elhelyezve. Ez tehát az elektromágneses levitáció, amely sokban hasonlít a gázatomok lebegéséhez!, csak kötött pályán!
Az antigravitáció tehát valóban nem létezik, ahogyan a newtoni értelemben vett gravitációs kölcsönhatás sem! Ha a kölcsönhatás létezne akkor minden egyes atomra azonos hatással lenne és semmi nem lebegne a levegőben. De ez nincs így, és erre a gázok viselkedése a bizonyíték.
Mai tudásunk szerint kijelentjük, hogy az atomi szinten ható levitáció az atomokon belüli elektron-pozitron arányának a megnyilvánulása. Ugyanez az arány felelős a fajsúly kialakulásáért, ami a nehézségi erőben, mint tömegben jelenik meg.
prof. Joe Fedor/prof. Kádár Zoltán
2020. szeptember 3.
University of Harns
Harlingeni Hun-Magyar Tudományegyetem. A Galaktikus tudományok független egyeteme
A gravitáció cáfolata (Tesla-féle térrendezettség)
„A relativitáselméletben bemutatott gravitációmodell alapján gondolkodva tehát kijelenthetjük, hogy gravitációs erő valójában nincs is, csak a gravitáció jelensége létezik, „gravitációs hatásról” beszélhetünk, amelyet nem erőkkel, hanem a tér torzulásaival indokolhatunk.”
„Nikola Tesla kétségbe vonta Albert Einstein relativitáselméletét, bejelentve, hogy ő a gravitáció dinamikus elméletén dolgozik (amelyet még 1892 és 1894 között kezdett el). Úgy érvelt, hogy egy „erőtér” feltételezése sokkal jobb koncepció lenne és az elektromágneses energia közegére fókuszált, amely kitölti a matematikailag definiált teret és ezáltal az egész általunk belátható világűrt.”
(Wikipédia: gravitáció szócikk)
Nem titkoljuk, hogy egyetemünk nagy tisztelője és követője Nikola Tesla kivételes zsenialitásának, aki korának meghatározó tudósa lehetett volna, ha más érdemtelen hírességek őt lehetetlenné nem teszik…
Mindenki azt gondolja, hogy a reklámok a veszélyesek. Jó, talán még a hírekre és álhírekre is gyanakodtok olykor… De arra már senki nem gondol, hogy az úgynevezett “tudományos” ismeretterjesztő filmek és animációk, amelyek dokumentumokként vannak beállítva, mennyire kitöltik a rést a fejetekben, ahol már további gondolkodásnak helye nem marad! Ezek a filmek és videók nem egyebek, mint kitalációk, mesék és fantazmagóriák vegyes szövedéke – és többnyire az asztrofizikai ismeretek magyarázatául szolgálnak. Nem a tudatlanság az emberiség legsúlyosabb problémája, hanem a rossz, hibás ismeretek egymásra halmozása. Iskolánk tematikája tehát az, hogy mielőtt részletesen kitérünk az új, galaktikus ismeretek feltárásához előtte kiürítjük ezt a hibás tudást a fejekből.
Ne gondoljatok semmi rosszra, nem fogunk alkalmazni sem hipnózist sem pedig tudálékos MLM agymosást, de még csak hitgyülis tömegpszichózist sem…
Egyszerűen arra kérünk mindenkit, hogy felejtse el az eddigi lexikális ismereteit, az iskolákban tanult tananyagokat vagy a wikipédia ostobaságait! Ne hasonlítgassátok az új ismeretanyagot a régi rossz ismeretekhez, mert azok annyira különböznek egymástól, mint a gömb a kockától!
És most helyben is vagyunk.
Minden új ismeretanyagot egy teljesen új szemlélettel kell befogadnotok amelyet egy teljesen új geometriai alapra kell felépíteni. A mindenki által ismert euclidesi-geometria számos károkozása közül legnagyobb a statikus gondolkodás megalapozása volt. Az X, Y és Z tengelyek által határolt tér nem a 3 dimenziós gondolkodást alapozta meg, hanem a síkok közé zárt világ állóvizét.
Emiatt most még számotokra a hullámok térben való mozgásának elképzelése is nehézkes. Tudjátok ugyan, hogy az Univerzum szférikus, de ebben a gömbszerű térben már nem tudtok koordinátákat felállítani és az még nehézkesebb, hogy a fény szférikus hullámait elképzeljétek.
Most még nehézkes elképzelnetek azt, hogy a fény nem egyenes vonalban terjed az űrben, hanem egy héjon, amelyen végtelenszer képes körbe futni. Így a szférikusan határolt Univerzum végtelennek látszik egy adott pontból, de a 2 irányból megfigyelt ugyanazon objektum is 2 különbözőnek látszik (valójában sokkal több)!
Ma még nehézkes elképzelnetek, hogy a világunk nem egyetlen Univerzum hanem univerzumok komplexe azaz Multiverzum.
Ezért kell bemutatnunk számotokra azt a dinamikus geometriát amelyben ugyan mindössze 2 koordináta szükséges, de a rendszer az egyik koordináta-tengelyen forog:
Ez azért fontos, mert a nagyméretű égitestek fordulatszáma az energiaszintjük legmeghatározóbb eleme. Az űrben minden súlytalan, így maguk az égitestek is súlytalanul ÚSZNAK a pályájukon. Nem gördülnek, hanem egyfajta orsómozgással lebegnek, aminek 2 rendkívül fontos eleme a sebesség és a perdület!
Valamennyi valódi égitest ezt a pályát követi égi útján. A Föld a Nap körül ugyanígy halad, s ebben a mozgásban minden egyes fordulat 1 napot, azaz 24 órát jelent.
A galaktikus vagy planetáris méretű frekvencia ezért sokban eltér az emberi léptékkel mért és értelmezett frekvenciától. Egy motor esetében a fordulatszámot percenként mérjük, tehát ha n=2400 a fordulata akkor a frekvenciája 40 Hz, azaz 40-et perdül másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy a spinje sp=40.
Minél kisebb léptékben vizsgálódunk annál nagyobb frekvenciákra találunk. Atomi szinten már a giga- és tera-Herz (GHz, THz) fordulatszámok az átlagosak és ebben az esetben frekvenciáról kell beszélnünk.
A frekvencia hullámokat kelt, amit a tér mikroszerkezete, egy speciális neutrínó-plazma közvetít az Univerzum minden pontjában. Ez a plazma minden teret kitölt az űrben és az atomok belsejében is.
(Erre majd a későbbi anyagokban még ki fogunk térni)
A frekvencia hullámainak másik fontos kiterjedése a hullámhossz. A hullámhossz maga a részecske útja, vagyis egy kör kerülete, amelyen az elemi részecske mozog. Ennek a körnek a sugara a középponttól (az atommagtól) mért távolság. Ez a távolság tehát megadja az elemi részecske (lepton) pályájának méretét. Ebben az esetben a részecskék fénysebességgel mozognak, de mivel a tömegük közel nulla ezért nem a tömegükkel kell számolni, hanem a perdületükkel (spin)! Ez fogja megadni azt az energiaszintet, amit Einstein egyenlete hibásan ír le. Ugyanakkor hibás az általános kémia azon elmélete is, hogy a leptonok perdülete 1-től kisebb is lehet. Ezt majd a kvantumkémia tematikája fogja tisztázni egyetemünk anyagában.
Einstein elhíresült energiaegyenlete tehát hibás – több pontban is! Pl. teljesen elhibázott a fénysebesség négyzetével számolni a következők miatt:
A fenti egyenletben teljesen értelmetlen a fénysebesség négyzetével számolni, mert ez egy irreális gyorsulás képletét adja meg – a fénysebességgel történő gyorsulásét! Hiszen a részecskék mozgása egyenletes.
Egy másik axioma szerint semmilyen tömeggel rendelkező test nem mozoghat fénysebességgel, mert ebben az esetben a tömege végtelenhez közelítene. Így megállapíthatjuk, hogy az atomokon belül az elemi részecskék nem rendelkeznek tömeggel, ami azt jelenti, hogy az E=M . C2 másik összetevője, a tömeg is értelmezhetetlen!
De ez az axioma (is) hibás, hiszen azt már valakik valahol megállapították, hogy az elektronok súlya 10-20 kg, ezzel szemben a teljesen megegyező szerkezetű, de ellentétes perdülete miatt ellentétes töltésű pozitron tömege nulla!
Természetesen a pozitron tömege sem nulla, csak pozitív töltése miatt antigravitációs hatást kelt! Ez az oka annak, hogy szegény pozitront kifelejtették az általános atommodell alkotórészei közül. Erre is ki fogunk még térni a kvantumkémia témakörében.
prof. Joe Fedor/prof. Kádár Zoltán
2020. szeptember 02.
University of Harns
Harlingeni Hun-Magyar Tudományegyetem. A Galaktikus tudományok független egyeteme
A newtoni fizika legnagyobb hiányossága az, hogy egyenes vonalú GYORSULÓ mozgással számol, ezért az asztrofizika leírására teljesen alkalmatlan! A másik hibája pedig az, hogy a földi közegben tapasztalható tömeggel számol a súlytalanság állapotában. Fentiek alapján téves következtetést von le a gravitációval és a kölcsönhatással kapcsolatban egyaránt.
Képzeljük el, hogy 5 km-re tőlünk az óceánon úszik egy hajó. Határozzuk meg a hajó teljes tömegét, de csak a külső méreteit láthatjuk, azt is messziről. Sem az anyagát (fa, műanyag vagy fém), sem pedig a szállított anyagot (fajsúly) nem ismerjük. Kb. így működik az általunk ismert asztrofizika, amikor a Naprendszer bolygóit, vagy távoli csillagok tömegét igyekszik meghatározni!
Ebben az anyagban igyekeztem levezetni a csillagrendszerek kialakulását kezdve azzal, hogy egy kiöregedett galaxis hogyan válik egy fekete lyuk “áldozatává”.
A planetáris evolúció mintegy modellje a csillagevolúciónak de sokkal kisebb méretekben. Az akkréciós korongban kialakult “csillagmagok” gyakorlatilag a bolygók, majd azok holdjainak a belső magjai lesznek.
Ezek a csillagmagok lényegében egyfajta hidegfúziós elven jönnek létre, amelyben rendkívüli szerepe van az atomok magas frekvenciájú rezgésének, vagyis a kezdeti perdületnek (spin).
Mivel a csillag és az akkréciós korong egy inerciarendszert alkot, ezért az elemek perdülete nem a tömeg, hanem az átmérő függvénye és a mérettel fordítottan arányos. Tehát minél nagyobbra nő a planetáris mag annál lassúbbá válik a spinje.
Ez a folyamat a csillagevolúció következtében fordított sorrendben megy végbe:
tehát először a csillagmagok jönnek létre a Nebulában (illetve Globulában), majd a közvetlenül be nem épülő anyagot a csillagmag kisöpri az őt körülvevő akkréciós korongba. Ebből keletkeznek majd a bolygók és azok holdjai:
A planetáris evolúció során tehát rendkívül fontos szerepe van a bolygók magjának, hiszen ezek a magok generálják majd az elektromágneses erőteret.
Az elektromágneses erőtér védi meg a bolygó élővilágát a központi csillag erős radioaktiv- és gammasugárzásától, valamint az űrben általánosan jelenlévő kozmikus sugárzástól.
A geológia mai állítása szerint bolygónk működő magja olvadt vas, melynek perdülete forgó vasmagos generátorként állítja elő a mágneses erőteret.
this electromagnetic model is wrong!
A belső “vasmag” hőmérsékletét eddig 5000 és 6500 C fok közöttinek feltételezte a geológia. Azonban a metallurgia megállapította, hogy a vas 770 C fok fölött elveszíti mágneses tulajdonságát!
A mag ráadásul ezen a nyomáson (350 GPa – gigapascal) a geofizika szerint is elveszíti folyékony halmazállapotát és kikristályosodik! Emiatt a szilárd magot körülvevő olvadt mag több ezer km átmérőjű is lehet, s így a forgási sebessége mindössze duplája a kéreg fordulatszámának.
Ez azért fontos, mert a szilárd kristályos réteg az olvadt külső mag mentén képes csak kis súrlódással forogni. A kis fordulat, valamint a vas hiszterézis változása miatt pedig semmilyen mágneses energia nem keletkezhet!
Van egy másik érvem is a belső mag kis sebességű forgásának igazolására. Ez pedig az ár-apály jelensége. A hagyományos (rossz) elmélet szerint az ár-apály (más néven tengerjárás) jelenségét a Hold jelenléte idézi elő. Ez viszont teljes képtelenség, hiszen az ár és apály ciklusa 6 óra 12 perc, míg a Hold hatása ezt 12 óra alatt tudná produkálni!
Ráadásul a tudomány az árapály 6 órás ciklusát aképpen magyarázza, hogy egyszerre 2, egymással szemben fekvő területen alakul ki áradás illetve apály. Az egyik legképtelenebb magyarázat pedig erre a Föld centrifugális ereje, mely a Holddal ellentétes oldalon is előidézi a jelenséget. Az senkit nem zavar, hogy a jelenség nem az ellentétes oldalakon alakul ki egyszerre, hanem napi 2 ciklusban ugyanazon a területen!
Az árapály jelensége nem 2 statikus területet érint, hanem körkörösen halad át a bolygónkon, mégpedig naponta kétszer…
Az tehát teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a tengerjárást maga a Föld mozgása idézi elő, mégpedig annak perdületi precessziója:
Természetesen nem a kéreg precessziója idézi elő az óceánok mozgatását, hanem a belső szilárd mag perdülete! Ennek ciklusa pedig kiszámítható az árapály ciklusából, ami 6,2 óra. Így tehát 2×6,2=12,4 óra alatt tesz meg a mag egy teljes fordulatot.
Ha ezt a mozgást mi magunk is szeretnénk modellezni, akkor töltsünk vörösbort egy pohárba… A felét igyuk meg nyugodtan, majd forgassuk meg a poharat a kezünkben tartva. Amit látunk az pontosan a perdület precessziója hatására keletkező szintváltozás! A pohár pereme pedig maga a partvonal.
Most térjünk vissza a mag anyagára!
A planetáris evolúció során tapasztalt anomália bolygónk életében a belső mag melegedése. A Föld kora mintegy 4 milliárd évesre tehető. Ezen idő alatt a belső mag – amennyiben az vas, vagy bármilyen más elem – már kihűlt volna, hiszen arra sincs magyarázata az elavult geofizikának, hogy honnan szerezte a kezdeti hőjét!
Ha a szélsőséges körülmények között – melyek bolygónk belsejében uralkodnak – a vas (de a réz, vagy más egyéb fémek sem) nem hozhat létre elektromágneses erőteret, akkor mi az a fizikai jelenség, amely erre képes lehet??
Sőt, felmerül egy másik kérdés is, mely összefügg egy másik téves elmélettel a csillagevolúció kapcsán: hogyan jöttek létre a vasnál nehezebb atomok, ha a csillagfúzió során legfeljebb 56 atomsúlynál könnyebb atomok keletkezhetnek?? (a vas atomsúlya 55,8)
Elsőre úgy tűnik, hogy a 2 kérdés között nincs összefüggés, de szeretném bebizonyítani, hogy ez nem így van!
Amint azt már említettem a csillagevolúció és a planetáris evolúció csak a méreteiben eltérő, de funkcionálisan nagyon is hasonlatos.
A korábbi hibás hidrogén-fúziós működés azért is tarthatatlan, mert a hidrogén-hélium átmenet csakis 3 lépésben jöhet létre, hiszen a H egy, míg a He 4 atomsúlyú elem:
H2+H2=2H2 ez nem más, mint a deutérium. 1 liter deutérium (nehézvíz) előállításához legkevesebb 1 köbméter normál víz szükséges!
2H+2H = H+3H ez a tricium. A természetben csak sugárzás hatására és egy nehezebb elem, pl. nitrogén béta bomlása során keletkezhet.
3H+2H=4He+H a D-T fúzió létrejöttéhez csaknem 100 millió C fok hőre és nagy nyomásra van szükség, ami a csillagok keletkezésénél nem áll rendelkezésre, ahogyan a víz sem!
Ha keletkezne is valamilyen szerencsés véletlen folytán hélium a H fúziója során ez a hélium akkor is elégne a milliszekundum tört része alatt a rendkívül magas hő miatt!
“1951-re Spitzer befejezte az első hidrogénplazma-fúziós reaktor munkálatait, amit stellaratornak nevezett el (Sztellarátor, stella latinul csillag). Első alkalommal csupán a másodperc törtrészéig működtette a berendezést, mert nem volt biztos abban, hogy nem fog-e hidrogénbombaként felrobbanni.
Egy fél másodpercre a hidrogéngáz szupernóvaként ragyogott fel, és hőmérséklete elérte a 40 millió °C-ot. A 60 cm átmérőjű berendezés összesen 2 másodpercig működött, majd a folyamat leállt, a plazma kihűlt.” (Wikipédia)
a stellarator elvi vázlata
Fentiek alapján talán megérthető, hogy a stelláris evolúcióban miért lehetetlen a hidrogén-fúzió működése, valamint miért lehetetlen bármiféle anyag keletkezése is e fúzió során.
Helyt kell adnunk azonban annak a rendkívül fontos hideg-fúziónak, amely a nebulákban tárolt hidrogénplazmát szupertömegű magokká egyesíti.
A szupersebességgel (közel a kritikus forgási sebességhez) pörgő hidrogén atomok és egyéb elemi részecskék (kvarkok, leptonok) olyan nehéz atomokat hoznak létre, amelyek akár 2000 atomsúlyúak vagy ettől nehezebbek is lehetnek.
Ezek a nehéz atomok hozzák létre tehát a stelláris magot, amely a születő csillag üzemanyagát adja majd…a nukleáris fisszió beindulását követően.
Hasonló szupernehéz magok alkotják az akkréciós korong anyagát is, melyben a bolygók és holdak fognak megszületni. Ne feledjük, a kiindulási anyagunk nem más, mint a forró hidrogén – de a folyamat mégsem azonos a hidrogén-fúzióval!
Nem áll rendelkezésünkre sem 100 millió C fokos hőmérséklet, sem pedig gigapascal erejű nyomás!
A keletkező magok méretét és atomsúlyát az alkotó atomok perdülete határozza meg, amely idővel és a méret növekedésével veszít a sebességéből az impulzus momentum törvényszerűségének megfelelően.
Ennek megfelelően egyre kisebb és kisebb magok keletkeznek. A stelláris rendszer központi alfa csillaga lesz a legnagyobb, majd a béta csillag következik. Őket követheti a gamma és delta csillag, melyek Jupiter méretűek, de akár kisebbek is lehetnek. Hogy lesz-e ezekből valódi törpecsillag azt sok egyéb tényező befolyásolja.
Amennyiben elég sok idő telik el a planetarizáció során, akkor a szuper tömegű mag olyan csillagport vonz maga köré amely szilárd burkot alkot a mag felületén. A spontán fisszió ebben az esetben is be fog indulni, de a mag ekkor már nem válik láthatóvá a belső, zárt láncreakció miatt.
Ezzel szemben a mag felső rétegeiben keletkező hő megolvasztja a rárakódott rétegeket, amely első sorban szilicium, vagy valamilyen szilicium alapú ásványi kőzet (kvarc).
A planetáris evolúció során 2 igen fontos dolog történik még:
további könnyebb atomok keletkeznek a nukleáris fisszió láncreakciójában, s ezek az elemek az olvadt mag magas hője (100-200 ezer C fok) miatt folyamatosan a felszínre törnek.
a nukleáris folyamat igen erős, dipólusú elektromágneses teret hoz létre. Ezt az erőteret a primer mezők szabályai határozzák meg, ezért igencsak eltérő a geofizika által megalkotott és közismert modelltől.
az elsődleges mező az állandó mágnes polaritásával
A primer geoelektromágneses mező modelljét, mint kutatásaim egyik fontos részét az alábbi ábrán mutatnám be:
A fenti modell alapján érthetővé válik az is, hogy miért nem az Egyenlítő mentén sivatagosodik a bolygónk, hanem a térítők mentén. Az északi és déli mágneses erővonalak kereszteződése a térítők vonalán olyan interferenciát eredményez, amely nem képes a káros gamma sugarakat megfékezni.
A planetáris evolúció törvényszerűségei okán hasonló elektromágneses mezőt találunk más bolygókon is a Naprendszerben, pl. a Jupiteren és a Szaturnuszon.
A fenti képnél is meggyőzőbb azonban az a jelenség, amit az asztrofizika csak “fura” vagy megmagyarázhatatlan hexagon forma megjelenéseként értelmez, és immár a Szaturnusz fagyott légkörében is megfigyelt:
A jelenség ugyancsak David LaPoint elsődleges mező kutatásai alapján értelmezhető! A hexagon forma ugyanis a mágneses mezők északi és déli pólusainál kialakuló jellegzetes erőtér.
a mágneses pólus erőterébe helyezett acél golyók elrendeződése
Jelen blogommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy korunk tudományai igencsak ingatag lábakon állnak!
Secrets of the Universe 